A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

jelentőségű a kollektivizálás szempontjából. A megmaradandó veszteség 350 millió Ft lesz. Valószínűleg jövő év végére el lehet mondani, hogy az állami gazdaságok deficitmentesek. Pár szót a földkérdésről. Közdudomású, hogy a földkérdés rendezése évek óta húzódott. A Munkás-Paraszt Kormánynak február 10-én megjelent ezzel kapcsolatban egy rendelete. Ennek végrehajtása során 300 község kivételével valamennyi községben volt földrendezés, összesen egymillió-kétszázezer holdat érintve, tehát az összes földterület 12,3%-át. A termelés továbbvitele szempontjából ez nagyjelentőségű dolog. Igen nagyjelentőségű politikailag, hogy az ellenség fő jelszavát, „vissza az ősi földet", sikerült kemény kézzel kiütni a kezéből. El kell mondani, hogy kb. 25-30 községben volt probléma, ahol a földet nem akarták átvenni, ott a bujtogatókat adminisztratív eszközökkel intézték el, 42 főt őrizetbe vettek a belügyi szervek, ezek közül 20 kulákot. Úgy látjuk, hogy a nyugalom érdekében szükséges volt ez az intézkedés. Jelenthetem a Központi Bizottságnak, hogy a földkérdésben most már az egész országban nyugalom van. Szeretnék egypár szót szólni a felvásárlás kérdéséről. Kádár elvtárs ismertette a kenyérgabona felvásárlási eredményét. 20 ezer vagon biztosítva van az év végéig. Ebből tízezer vagon bejön a vámőrlés útján, kb. nyolcezer vagont kell felvásárlás útján biztosítanunk. Meg kell mondani, hogy ha csak a termelőszövetkezeti parasztok kezén lévő kiosztott gabonafeleslegek jönnének be, 2000 vagont tudnánk ebből biztosítani. A felvásárlási búza árát sikerült a betervezett 220 Ft-ról 208 Ft-ra lenyomni, ez azért sikerült, mert biztosítottuk a piac nyugodtságát, és kiküszöböltük a gabonaspekulációt. Nem ilyen könnyű a helyzet a kukorica felvásárlásánál. A felvásárlási terv húszezer vagon, ebből bejött a 25%-a. Azt kell mondanom, hogy ez nem könynyű feladat, és saját magunk is meglepődtünk, hogy ilyen nehezen megy. Felhívtuk a megyei pártbizottságok osztályvezetőinek figyelmét, hogy ezt a kérdést jobban tartsák a kezükben, anélkül, hogy pánikot keltenének és idegeskednének a piacon. El vagyunk szánva arra, hogy a jelenlegi csöves kukoricánál a 105 Ft-os, morzsolt kukoricánál a 181 Ft-os árat tartjuk. Bizonyos intézkedéseket már foganatosítottunk a jelentkező spekuláció esetére. A borfelvásárlás nagyon szépen halad. Az állati termékekből az éves terv teljesítése a következőképp fest. Vágott sertésnél 76%, vágómarhánál 89%, tojásnál 95%, baromfinál 26%. Utóbbinál elég szomorú a kép. A tejfelvásárlás 86%-os. Tehát bátran elmondhatjuk, hogy a begyűjtési rendszer nélkül meg tudunk élni, és az ország az ipar ellátása és a megnövelt exportterveket kereskedelmi eszközökkel is meg tudjuk oldani [sic!]. A hízott sertés problémája. Tavasszal 16 Ft-os hízottsertés-átlagárakat szabtunk meg. Napokig töprengtünk azon, hogy 16 vagy 15 Ft-os legyen az ára. Részben helytelenül orientált bennünket a Statisztikai Hivatal pánikszerű jelentése, továbbá nem tudtuk, hogy milyen lesz a kukorica termésátlaga. Mai fejjel azt látjuk, hogy a 16 Ft-os ár magas. Ezen az áron úgy akarunk korrigálni, hogy decemberben, januárban, februárban 200 ezer disznót a szerződéses keretből átviszünk a szabadpiacra, és így olcsóbb húst tudunk biztosítani a munkásosztály számára. A felvásárlásnál leggyengébb pontunk a zöldség, gyümölcs és baromfi felvásárlása, itt érvényesül legkevésbé az állam piacszabályozó szerepe. Három területen jelentkeznek a negatívumok: 68