A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

hogy most a párt ezeket következetesebben érvényesíti és képviseli, mint mondjuk négy esztendővel ezelőtt. Ez a döntő a tömegek számára. A másik, ez szintén nem lebecsülni való, nagy horderejű dolog, a párt jelenlegi általános munkastílusa, ami egyébként folyik az elsőből. Mert, ha a párt következetesebben marxista, a népi demokrácia következetesebben proletárdiktatúra, magától értetődik, hogy az a párt munkastílusát is jelenti, a tömegekkel való elevenebb kapcsolatot, vagy a párton belül a lenini normák jobb érvényesülését stb., de így mégis azért meg lehet különböztetni a dolgot. Tehát a döntő szocialista célkitűzések, elvek és eszmék bizonyos mértékig következetesebb képviselete, ez van a két évben, és a párt általános munkastílusának a megjavítása, amit a tömegek nagyon nagy örömmel üdvözölnek, szívesen vesznek, nagyon jól hat a politikai fejlődésükre, politikai aktivitásukra. De nem akarom részletezni, hogy miből adódik, hogy az őszinteség, a nyíltság, bizonyosfajta kollegikus jelleg az agitációban, ami azelőtt hiányzott, a frázishalmazoknak nagyrészt megszüntetése, és a többi ismert dolog. Egy bizonyosfajta szerénysége a pártnak, azután a vezetők és a tömegek egészségesebb, jobb kapcsolata, a párt összetételének bizonyos mértékű változása, sok minden, nem akarom ezt részletezni. A fő elveink következetes képviselete, és a párt kialakulóban lévő egészséges munkastílusa. Ez a legdöntőbb, mondjuk, ami új, így ilyen értelemben és ezt kell erősíteni, és akkor lehet a munkát továbbvinni. Javítani kell a népgazdaság vezetését és hatásfokát. Részletekbe én nem megyek bele. Mondom, elvtársak, mikor a Szovjetunió hétéves tervét

19 olvastam, ismerkedtem vele valamennyire, először is büszkeség fogott el mint kommunistát, mert ez egy világraszóló nagy eredménye a kommunista mozgalomnak. Tehát mint a szovjet népet szerető ember, örültem ezeknek a célkitűzéseknek a szovjet emberek szempontjából, másrészt pedig nyugtalan érzéseim támadtak, mert nézem, hogy az ipart [sic!] 80%-kal akarják emelni, a mezőgazdaságot szintén hasonló nagyságra akarják emelni, és sok mindent akarnak és fognak csinálni, többek között olyasmit is, hogy a munkaidőt 35 órára, helyenként 30 órára leszállítják egy hétre [sic!]. Jó, én azt gondoltam, hogy ők ezt végre fogják hajtani, de mi lesz közben mivelünk? Valamit mi ismerünk a mi tervelképzeléseinkből, és habár, amit Hruscsov elvtárs mondott a közlekedőedényekről, meg hogy a kommunizmusba egyszerre fogunk lépni, ez elvileg igaz, de gyakorlatban mi tudjuk, hogyha a közlekedőedényeknek az a mellékes kisebbik csöve eldugul vagy letörik, akkor az a folyadék már nem közlekedhet. Hogy hogy is lesz ez, mert azért a mi tömegeink, én gondolom, hogy van most már egy jó pár ezer vagy tízezer munkás meg paraszt az országban, aki szintén ismeri már ezt a hétéves tervet, és türelmesen vár, hogy ugyan mit fognak ehhez szólni a mieink. Hát hogy képzelik majd el a szocialista tábor egységét, meg az együtthaladást a mieink, vagy a Szovjetunió előttünk megy a reaktív repülőgéppel [sic!], mi meg egy öszvérrel ügetünk utána, vagy hogy lesz? Egész biztos, hogy már nagyon sok ezer ember spekulál ezen a 35 órás munkaidőn. Persze, legelőször megragadja őket a 35 órás munkahét, de azért már a mi tömegeink nem egészen ilyenek. Egész más dolgokkal is foglalkoznak. Persze a legelmaradottabbnak ez az egy dolog ragadja meg a fantáziáját, de az sem ellenségünk, annak a véleménye is valamit a mi számunkra felad, valamiféle kérdést, amire vala674