A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

általában a szocialista erkölcsi normákra nevelésében, a korszerű, tudományos ismeretek tanításában, a tudományos materialista világszemlélet megalapozásában. Mélyreható változásról tanúskodnak a munkások közötti népművelés adatai is. Pl. 1927ben csak 57, ma 4228 szakszervezeti könyvtár működik, ezenkívül 289 művelődési otthon és több mint 2000 kultúrterem van. (Nem számítva a hasonló állami intézményeket, amelyek szintén a munkások rendelkezésére állanak.) Az üzemi könyvtárakból kölcsönzött könyvek száma 1953 óta meghaladja az évi 5 millió kötetet, az ismeretterjesztő előadások hallgatóinak száma az évi 2-2'/2 milliót, több mint 50000 az öntevékeny művészeti csoportokban részt vevők száma. A munkásközönség részben már meghódította a színházakat és egyéb művészeti intézményeket, az üzemi közönségszervezés útján eladott jegyek száma meghaladja az évi 2 millió darabot. De nemcsak mennyiségben, hanem tartalmában is értékesebb az a kultúra, amit ma a munkás magáénak mondhat. A művészeti csoportok pl. a klasszikusok és élő neves szerzők műveit mutatják be. A magyar és a világirodalom alkotásai, a Szovjetunió és a népi demokráciák szocialista és a haladó nyugati irodalom termékeihez minden munkás hozzájuthat. A tudományos szocializmus, a természettudományok és a műszaki irodalom legújabb művei mind megtalálhatók az üzemi könyvtárakban. Az elért eredmények mellett súlyos fogyatékosságok és elmaradások mutatkoznak. A munkások körében is erősen hatnak egyes burzsoá nézetek, mint a nacionalizmus, a szovjetellenesség, a vallásos világnézet stb. A politikai ismeretterjesztő előadások száma 1954 óta stagnál. A természettudományi előadások mennyisége sem kielégítő és jóformán teljesen háttérbe szorult a vallásos világnézet elleni harc. A műszaki és szakmai ismeretközlés előadás, könyv stb. propaganda - évek óta egy helyben topog. Az ellenforradalmi támadás tetézte a nehézségeket és eszmei kártevése a munkástömegek közötti kulturális munka minden területén ma is érezteti hatását. Ez sokszor burkoltan, tömegigény jelszava alatt, vagy nyíltabban, a szovjet és egyéb haladó irodalmi művek propagálásának mellőzésében, a színjátszó csoportok műsorpolitikájának eltorzulásában, a kispolgári szemlélet és ízlés erősödésében stb. jut kifejezésre. A kulturális szervezőmunkában is sok fogyatékosság volt. Pl. 1953 óta ismeretes, hogy ipari városok, munkásnegyedek és nagyüzemek ellátottsága művelődési intézményekkel vontatottan és tervszerűtlenül haladt; állami szerveink - Művelődésügyi Minisztérium és a tanácsok - és a pártszervezetek sem foglalkoznak eléggé behatóan a munkások művelődésének ügyével. Az egyes elmaradottabb munkásrétegek művelődési színvonalának felemelésére tett intézkedések sem kielégítőek; példa erre az építők, bányászok, mezőgazdasági munkások, vagy a munkásszállásokon élő fiatalok és bejáró munkások helyzete. Evek óta csökken a munkásság kulturális nevelésére fordított szakszervezeti költségvetés, 92 millió Ft-ról 1958-ban 28,5 millió Ft-ra. A munkásosztály kulturális fejlődésének stagnálása annál kirívóbb, mert azzal egy időben a parasztság jelentős kulturális fejlődése következett be. Ezért is sürgős és hatékony intézkedéseket kell tenni a munkásság kulturális fejlődésének biztosítása érdekében. A közoktatás megoldatlan kérdései közül elsősorban ki kell emelni, hogy az oktatás anyagi feltételei, a nagymértékű létszámemelkedéssel nem tartottak lépést, sőt sok tekintetben romlott az ellátottság. A tárgyi feltételek jobb megteremtését nehezítette az a tény, hogy a Horthy-rendszer elhanyagolt iskolahálózatát kellett a magasabb igényű oktatási rendszernek megfelelően átszervezni és tovább fejleszteni. A revizionizmus iskolai behatolásával párhuzamosan az osztályszempontok következetes érvényesítése 1945 után jelentős mértékben háttérbe szorult, ami érezhetően hátráltatta a munkásszármazású tanulók iskolai előrehaladását és megnehezítette számarányuk kedvező alakulását a különböző oktatási intézményekben. A felnőttoktatás aránya az utóbbi években jelentős mértékben csökkent. a) Közoktatás: A munkásosztály térhódítását a művelődés terén szemléltetően jellemzik a közoktatás fejlődésének adatai: Általános iskolákban az 1957-58-as tanévben 1 259000 gyérnek tanult; lényegében felszámoltuk az analfabetizmust. Míg 1937-38-ban a 258 középiskola tanulóinak összlétszáma 52 ezer s csak 3,4 százalékuk volt munkásszármazású, addig az elmúlt tanévben 449 iskolában elérte a 126500-at, s ezek 33,2 százaléka munkásszármazású. 655