A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

1. A jelentős eredmények mellett az évről évre növekvő középiskolai tanulólétszámon belül egy idő óta a munkásszármazású tanulók komoly százalékos csökkenése figyelhető meg: amíg az 1952-53, valamint az 1953-54-es tanévekben elérte az összes tanulók 41 százalékát, az elmúlt tanévben már csak 33,2 százalékos volt. Ennek egyik - objektív - oka az egyetemi keretszámok csökkenésében, az elhelyezkedési lehetőségek szűkülésében kereshető. Másik oka pedig abban, hogy a munkások nagy része nem érti, hogy a modern technika korszakában mennyire szükséges a dolgozók magas műveltsége, s ma még nem minden esetben hoznak áldozatot gyerekeik iskoláztatása érdekében akkor, ha ez az iskoláztatás nem biztosít azonnali jó elhelyezkedést. Több - különösen nagycsaládos - munkásszülő anyagi nehézségekre hivatkozva nem taníttatja kiemelkedő képességű gyermekét sem. Ugyanakkor a diákotthonokban csak 30 százalék a munkásgyermekek részaránya. A munkástanulók ma is mostohább viszonyok között tanulnak, kevesebb szülői segítséget kapnak tanulmányaik végzéséhez, mint pl. az értelmiségi származású tanulók. Ennek ellenére segítésük az 1954 utáni időszakban jelentősen visszaesett. Ez jellemzővé vált a legfelső állami irányító szervektől egészen az iskolákig. Ezzel áll összefüggésben, hogy pl. az 1953-54-es tanévben a középiskolák I. osztályaiba beiratkozott munkás-paraszt származású tanulók közül csak 51,5 százalék jutott el az érettségi vizsgákig. Oktatásügyünk egyik legégetőbb problémája ma a nem kielégítő osztálytermi ellátottság. Ez súlyosan hat az oktató- nevelő munka eredményeire, s a munkástanulókkal való foglalkozás lehetőségeire is. Osztálytermeink 46 százalékában két váltásban folyik a tanítás. Kedvezőtlenebb a helyzet a munkáslakta területeken, ahol a szakrendszerű oktatás tárgyi feltételeit biztosító szertárak, előadótermek, műhely és tantermek is nagymértékben hiányoznak. A középiskolák száma elsősorban a fejlődő ipari centrumokban gyarapodott; de vannak itt még aránytalanságok: az 5000 lakosú Balatonfürednek pl. van, a 30000 lakosú Várpalotának nincs középiskolája. A munkástelepüléseken levő középiskolák pedagógusellátottsága általában jónak mondható. Az itt tanító pedagógusok kb. 30-50 százaléka munkásszármazású, szakmai szempontból általában jól felkészültek. Az a politikai nevelés azonban, amelyet párt- és állami szerveink nyújtanak nekik, nem kielégítő. Egy részük még mindig közönyös munkástanulóinkkal szemben, különösen Budapesten. Az ellenforradalom után a munkáslakta területek iskoláiban sokkal gyorsabb ütemű volt a konszolidáció, sokkal hatékonyabb volt a helyi párt- és tanácsszervek segítsége, hamarabb és szilárdabban alakultak meg az úttörő- és KISZ-szervezetek és álltak talpra a kommunista pedagógusok. Figyelemre méltó azonban, hogy a hitoktatásra nagy számban íratták be munkások a gyermekeiket, különösen a bányászvidékeken. 2. Felsőoktatási intézményeinkben az 1957-58-as tanévben 5763 hallgató tanult az I. évfolyamokon, közülük csak 1975, tehát 34,3 százaléka munkásszármazású. 1958. július elsején az összes hallgatók száma 20239. Ebből a munkásszármazású tanulók részaránya 31,5 százalék. Valamivel jobb a részarány a műegyetemeken és az ösztöndíjasoknál. Az egyetemeken észlelhető arányok tehát nagyjából a középiskolainak felelnek meg. A művészeti főiskolákon rosszabb a helyzet (Zeneművészeti, Színház-Filmművészeti, Képzőművészeti, Iparművészeti Főiskolák), 26,1 százalék. A párthatározatok ellenére nem növekedett az egyetemeken és főiskolákon a munkásszármazású oktatók számaránya. Az 1958. júniusi adatok szerint a marxizmus-leninizmus tanszékek oktatóinak kivételével az összes oktatók 15,7 százaléka munkásszármazású. A marxizmus-leninizmus tanszékeken viszont az arány 42,1 százalék. Komoly negatívum, hogy a munkásszármazású hallgatók részaránya a beiratkozásoktól a végzésigjelentősen csökken, lemorzsolódásuk jóval nagyobb az átlagosnál. Figyelemre méltó az is, hogy a munkásszármazású egyetemi hallgatók közt viszonylag igen kevés a régi nagyüzemi munkásszülők gyermeke. Elég általános jelenség ma is, hogy a munkásszármazású hallgatók asszimilálódnak az egyetemek kispolgári légköréhez, mert az egyetemek állami vezetése, professzorai, oktatói, de maguk a pártszervezetek is elhanyagolták osztályöntudatuk ébrentartását és fokozását. A még meglevő hiányosságok ellenére egyetemeinket és főiskoláinkat az elmúlt években sok ezer fiatal munkásszármazású mérnök, közgazdász, orvos, mezőgazdász stb. hagyta el. Az 1949-50-es tanévtől az 1956-57-es tanév végéig 3748 munkásszármazású mérnököt {a 656