A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

Üzemegészségügy és baleset-elhárítás A felszabadulás után kialakult az üzemegészségügyi és baleset-elhárítás szervezete. A termelőberendezéek fejlesztésével együtt sok helyütt javultak a munkakörülmények. A fejlődés azonban nem kielégítő. A régi üzemek felújításának elmaradása miatt a korábban egészségtelen munkahelyek és termelési folyamatok megmaradtak; különösen kedvezőtlen a helyzet a szénbányászat egy részében, öntödékben, anyagmozgatásnál és más helyen. Az új üzemekben nemegyszer elhanyagoltuk a védőberendezéseket, emiatt számos új nagyüzemben a termelés egészségtelen körülmények között folyik. Hiányoznak a szociális normáknak megfelelő üzem-egészségügyi létesítmények, öltözők és mosdók, nem kielégítő a baleset-elhárítás, pl. a szénbányászatban megszüntették lent, a munkahelyeken az elsősegélynyújtó állomásokat. Mindezek miatt még ma is magas a balesetek száma. A baleseti arányszám mindössze 10 százalékkal kisebb az 1938. évinél, néhány ágazatban - szénbányászatban, textiliparban magasabb, mint a felszabadulás előtti. Ugyanakkor, amikor a bejelentett üzemi balesetek száma alig csökken, sok helyen jelentősen emelkedett az üzemen kívüli baleseteké. Emögött a valóságban ugyancsak üzemi baleset van. A baleseti arányszám nemzetközi összehasonlítás alapján is magasnak tekinthető. A szakmai megbetegedések száma igen magas, különösen a szilikózis jelent nagy veszélyt. Iparunk nem gyárt megfelelő minőségi és mennyiségű szellőzőberendezést. A felszerelt berendezések jó része nem működik. Jelentős javulást értünk el az utóbbi években a túlóráztatás csökkentésében, különösen a szénbányászatban. IV. A MUNKÁSOSZTÁLY KULTURÁLIS HELYZETE A felszabadulás óta, a kulturális forradalom rövid 13 éve alatt történelmi jelentőségű eredményeket értünk el az egész dolgozó nép, s különösen a munkásosztály kulturális felemelkedésében. Ezek az eredmények nemcsak óriási számbeli emelkedést jelentenek a Horthy-rendszer kulturális örökségéhez képest, hanem olyan minőségi változást is, amelyre nincs példa a magyar nép történetében. A Horthy-rendszer művelődési politikája csak a termelés és a háborúra való felkészülés szempontjából szükséges minimális ismereteket nyújtotta a munkásosztálynak. Emellett a hat éven felüli népesség 9,6 százaléka, közel 750000 fő írástudatlan volt, s ennek nem jelentéktelen része a munkásosztály szakképzetlen rétegeiből került ki. A Horthy-rendszer uralkodó osztályainak kulturális politikáját a népellenesség, a kizsákmányoló osztályok hatalmának biztosítására, az osztályellentétek nacionalista, soviniszta, antiszemita elködösítésére irányuló törekvés jellemezte. A munkásosztály egyes rétegeire is hatott a sokat hangoztatott magyar „kultúrfölény" hamis jelszava, amely valójában a kispolgári giccs, a ponyva, a kozmopolita szellemű szórakoztatóipar tobzódását jelentette. Közismert, hogy munkásosztályunk kulturális fejlettség szempontjából messze elmaradt a nyugat-európai országok munkásosztályának színvonala mögött. A kulturális forradalom minőségében megváltoztatta, nagymértékben megnövelte, s egyre fokozódó mértékben ki is elégítette a dolgozó nép, s ezen beml a munkásosztály kulturális igényeit. Míg 1937-38-ban a középiskolai tanulóknak csak 3,4 százaléka volt munkásszülők gyermeke, ma ez a szám 33,2 százalékra emelkedett. Az általános iskola bevezetésével kiszélesedett a nép alapműveltsége. Létrejött a középiskolák differenciált rendszere, valamint óvodáink, napközi otthonaink, diákotthonaink széles hálózata. A szakérettségis intézetek, az esti és levelező tanfolyamok, a felnőttoktatás megteremtése, mind abban az irányban hatottak, hogy kielégítsék a gyors ütemű politikai, gazdasági, kulturális fejlődés káderszükségletét, s felszámolja a Horthy-fasizmus kulturális posványát. Iskoláink azonban kevés eredményt értek el az ifjúság hazaszeretetre, proletár internacionalizmusra, munkaszeretetre, 654