A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

1949. évit. A gyáripari munkások egy keresőre jutó reálbére ennél gyorsabban növekedett és 40,7 százalékkal haladta meg az 1949. évit. Az életszínvonal különböző tényezői eltérő értékben növekedtek. Javultak - bár korántsem kielégítő mértékben - a felszabadulás előttihez képest a lakásviszonyok. Nagymértékben növekedett a költségvetésből és vállalati alapból fedezett juttatás, a társadalombiztosítás, a kulturális ellátás, a szociális létesítmények. Legkedvezőbben alakult a munkásosztály fogyasztása, ezen belül is az élelmiszer- és a ruházati ellátottság. A szükségletekhez képest számottevően elmaradt a munkásosztály számszerű növekedése mellett a lakás-, az egészségügyi ellátottság, a gyermekintézmények fejlesztése és az üzemi munkakörülmények javítása. Nagy befektetéssel épültek egyes kulturális és sportlétesítmények, ugyanakkor az üzemek egy része - különösen az új települések - ebből a szempontból elég elmaradottak. Nagyobb mértékben növeltünk bizonyos béren kívüli juttatásokat, mint pl. a fizetett szabadság, fizetett ebédidő, táppénz, gyógyszerjuttatás. E juttatásokat a munkások nagy része nem becsüli eléggé. Az életszínvonal egyes tényezőinek egyenlőtlen alakulása részben indokoltan következett be. A felszabadulás után a termelőerők nagyarányú fejlesztése mellett elsősorban a fogyasztást kellett és lehetett elérni. Az életszínvonal egyéb tényezőinek fejlesztésére ennek következtében, különösen az építőipari beruházást igénylőkre nem maradt elég erő. A gazdaságpolitikai hibák ezt ebben az irányban még el is torzították. A munkáscsaládok életviszonyai, fogyasztása, reáljövedelme nagy eltéréseket mutat. A legjobban élő rétegek a következők: A gyermektelenek, a két vagy több keresővel, a kevés eltartottal rendelkező családok és a magas jövedelmű, főként bányászcsaládok. Az átlagosnál jóval kedvezőbb a helyzetük a városban dolgozó, de falun élő, vagy saját családjukkal közösen földdel rendelkezők jövedelme. Rosszabb életviszonyok között élnek a következő rétegek: A kevés keresővel és sok eltartottal rendelkező többgyermekes családok, különösen azoknak rossz a helyzetük, akiknél a gyermekek száma nagy és csak egy kereső van, a gyermeket eltartó egyedülálló asszonyoknak (a felszabadulás óta ezek száma növekedett), a nyugdíjból élőknek, különösen a régebben nyugdíjazott munkásoknak (a nyugdíjasoknak 70 százaléka minimális nyugdíjban részesül). Az elmúlt évben hozott bérügyi intézkedések eredményeként ugyan lényegesen csökkent az alacsony keresetűek aránya, azonban a gyáriparban dolgozó munkások és alkalmazottak 14 százaléka keres még mindig 1000 forintnál kevesebbet havonta. (Az egész népgazdaságban ez az arányszám meghaladja a 20 százalékot.) Nehéz azoknak az alacsony keresetűeknek az anyagi helyzete, ahol több gyermek van. Erre mutat az is, hogy a bérből és fizetésből élő családok tagjainak majdnem egynegyedénél az egy főre eső havi jövedelem 500 forint, vagy annál alacsonyabb. Ebből az összegből csak a szükséges olcsóbb élelmezési cikkek szerezhetők meg, az iparcikkekben pedig az alacsony árúak. A legtöbb ilyen családban szórakozásra, mozira, színházra, művelődésre alig gondolnak. Sokan közülük munkaidő után vagonok kirakásánál, vagy maszeknál dolgoznak. Nagy részük eladósodott, kölcsönöket vesz fel, zálogcédulája van. Lakásaik kevés kivétellel túlzsúfoltak, berendezésük szegényes, ruházkodásuk, ágyneműjük hiányos. Az üdülési lehetőségeket, az üzem szociális létesítményeit családi adottságuk miatt kevésbé vehetik igénybe. Főleg ezek a rétegek várnak sok intézkedést a párttól és kormánytól életszínvonaluk javítására. A bérből és a fizetésből élő családok 20 százalékánál az egy főre jutó havi jövedelem 1000 forintnál nagyobb. A munkásosztály fogyasztása, gazdálkodása a felsorolt rétegekben természetesen eltérő. A munkások gyakran hasonlítják össze életszínvonalukat a parasztokéval, az összehasonlításnál a parasztság két rétegét veszik figyelembe: Azoknak a kétlakiaknak a helyzetét, akik az iparban dolgoznak és emellett nekik vagy családjuknak földjük van, ezek életszínvonala valóban meghaladja a városi munkásokét. Azokét a parasztokét, akikkel mint vásárlók találkoznak a piacon és az árszínvonal megítélése alapján nagyjövedelmet tulajdonítanak nekik. A parasztok egésze életszínvonalának megítélése bonyolult és eddig még kellően meg nem oldott probléma. Azonban mindenképpen megállapítható, hogy az a munkás, aki 648