A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

laszt, és ilyen formában történjen ennek a vizsgálatnak a befejezése. A másik variáns - és emellett foglalt állást - az, hogy néhány lényeges kérdésre adjunk választ, és több kérdésben pedig mondjuk meg, hogy vizsgáljuk a dolgokat, mik [sic!] a szándéka és mi a törekvése a pártnak a megoldást illetően. A magam részéről ez utóbbi variáns mellett lennék, azért is elvtársak, mert maga annak a ténynek publikálása, hogy a párt bizonyos kérdések megoldásával foglalkozik, tudomása van kérdésekről, mely kérdéseket a munkásosztály lényeges kérdésnek tart, továbbmegyek, meg szélesebb dolgozó rétegek is lényeges kérdésnek tartanak, megnyugató, és az elképzelések, amelyeket itt a javaslat publikálni javasol, mértéktartóak, és reálisak is. Néhány részletéhez szeretnék még hozzászólni és javaslatot tenni. Nem lényeges módosításokra, hanem részletkérdések kiigazítására, kiegészítésére gondolok. A határozati javaslat foglalkozik azzal a kérdéssel, és több hozzászóló is foglalkozott vele, Fock elvtárs bevezetőben is érintette, hogyan kell értékelni - és igen jelentős elvi kérdés - a munkásosztály vezető szerepét, és indokolta annak a megfogalmazásnak a helyességét. Én ezzel a fogalmazással - melyet a határozati javaslat második oldal, első bekezdése tartalmaz egyetértek, de mégis nem tartanám feleslegesnek, ha azt is tartalmazná a határozati javaslat, hogy a munkásosztály vezető szerepének helyes értékelése a gyakorlatban itt-ott eltorzítást nyert, mégpedig abban, hogy ezt a kérdést sok helyen a gyakorlatban leegyszerűsítik, a munkásosztály számszerű többségével helyettesítik a munkásosztály vezető szerepét. Mi magunk is a gyakorlatban elkövettünk ilyen példát [sic!], és még emlékszem, még vezető testület elé is beterjesztettünk olyan anyagot, amelyben pl. azt vitattuk meg, hogy a munkásosztály vezető szerepe a vállalati főkönyvelők között, vagy területén azért nem érvényesül megfelelően, mert csak 4% a munkásszármazású főkönyvelő, a vállalati igazgató. S én azt hiszem, világosabbá tesszük ezt a gondolatot, a negatív oldalról is megmutatjuk ezt a helytelen felfogást, ennek a helytelen felfogásnak a gyakorlatát. Én javaslom elvtársak, hogy a 4. old. 9-es pontját ott, ahol arról beszél az anyag, hogy a pártszervek vezetésével folyó társadalmi harcot a bürokrácia, protekció, megvesztegetés maradványának megsemmisítését ki kell szélesíteni, még egy szóval egészítsük ki: hogy ezt a harcot a pazarlás, az állami élet sok területén fellelhető pazarlás ellen is folytatni kell. Most ennek a 9-es pontnak a 3. bekezdése, ott, ahol arról beszél a javaslat, hogy az állami és gazdasági szervek munkájában megmutatkozó bürokrácia leküzdésének érdekében a szakmai vezetés színvonalát emelni kell, én azt javaslom, hogy a bürokratikus vonások leküzdésének érdekében helyes a meglévő hiányok és hibák csökkentése, leküzdése érdekében kell emelni a szakmai vezetés színvonalát. Szélesebb a gondolat. A szakmai vezetés színvonalának a növekedését nemcsak a bürokrácia elleni harccal, annak csökkentésével, megszüntetésével célozzuk [sic!]. Elvtársak, a 5. oldal 2-es pontjában az anyag foglalkozik azzal, hogy mondjuk ki határozottan, hogy ki kell dolgozni a népgazdaság fontosabb munkaköreinek, szakmáinak helyes kereseti arányát, s már 1959. év folyamán intézkedéseket kell hozni. Én ezzel a megfogalmazással nem értek egyet, mert véleményem szerint félreértésekre adhat okot. Nekem az a véleményem és tapasztalatom, hogy itt súlyos dolgokról nincsen szó, és nem arról van szó, 610