A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

ordít valakire, mi van, el van intézve, világos a kérdés, eredj és csináld. Ez a fő eredményünk elvtársak, ez az új légkör, és ezt kell nekünk most megerősí­tenünk. Megkérdezik az embertől, mi a véleménye, mi a nézete, azután válaszolnak a nézetére, a szakemberek kicsit bátrabban beszélnek, jobban is dolgoznak azóta, jobban dolgoznak a specialisták is. Tömegméretekben. Úgyhogy én azt mondom, csak adjuk rá a fejünket, hogy a munkásosztály összes lényeges kérdésére mi szombatig tudományos választ adni nem tudunk. Ellenben javítsuk meg ezt a határozatot olyan módon, amiből ki fog derülni, hogy egy nagy vizsgálat volt, bizonyos intézkedéseket már most el tudunk határozni, ezt el is határozzuk és más dolgokkal a párt jövőbeni munkájában kötelesek foglalkozni azok, akik viszik a párt ügyét. Ezt meg tudjuk csinálni, mert a nyil­vános pártnapot, nyilvános taggyűlést, ezt le ne becsüljék a világért sem, az egy forradalmi fegyver. És ha nincs is jól felkészülve, fél is tőle, butaságokat válaszol egyszer, kétszer, háromszor, de majd itt megszerzi a csatakészséget, a talpraesettséget, és akkor fog tudni válaszolni a kérdésekre. Mert amíg hagy­juk őt, hogy, mivel bátortalan, tehát ne kelljen neki kérdéseket meghallgatni, addig más eszközzel kénytelen dolgozni. Milyen eszközzel? Vagy azt mondja, hogy nagyszerű a hangulat nálunk, vagy azt, hogy dolgozik a reakció és a rendőrségnek be kell avatkozni, vagy egyszerűen ráordít, ha valaki problé­mávaljön. És ez ugyanúgy ment 45-ben, 46-ban, hát előre fel voltak készülve akkor az előadók? Ebben a rendszerben szerezték meg azt a vértezettséget, ami a forrása, hogy mindennap tudjuk, hogy mi történik, és hogy alakul a munkások véleménye. Maga a gárda nőjön, az agitátorgárda, azért kell a pártnap is, meg a tag­gyűlés is. Mert volt jelentési kötelezettség, minden előadó köteles volt jelen­teni, hányan vettek részt, hány felszólaló volt, az előadás témájához milyen észrevételeket tettek, és ezen kívül miket vetettek fel. Senki se hazudott, mikor résztvevőkről írt, azt írta, ami volt, elmondta mi a véleménye a politikai ál­láspontjáról a pártnak, és mindig volt ott egy olyan vegyes lista. Azt mondják, hogy a HÉV hetijegyet miért csak kedden lehet kiváltani az Akácfa utcában, hát emlékezzünk, ez tömegkérdés volt Magyarországon. Meg a sütemény ilyen, meg olyan. Ezek buta dolgok, de mikor összeszedte a Párt Központi Bi­zottsága azt a csütörtöki, pénteki jelentést, ott volt minden lényeges kérdés, ami foglalkoztatta azon a héten az embereket. És erről mi nem mondhatunk le. Nekünk kell a gárda is, amely vitázni tud, válaszolni tud, és kell tudnunk, hogy mit gondolnak a munkások egyik hétről a másikra a párt politikájáról. Meg milyen egyéb problémájuk van. Úgyhogy én a határozati javaslat alapgondolata mellett szólalok fel, és azt ajánlanám, hogy lehet egyéb határozatokat hozni, komoly vizsgálatokat foly­tatni, még minden kérdésben, amit a KB szükségesnek tart. De az egy álom énszerintem, hogy mi azt szombat este négyig, vagy hatig meg tudnánk szövegezni. Énszerintem ez illúzió. SZURDI ISTVÁN elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Kádár elvtárs a hoz­zászólásában a határozati javaslatot illetően két variánst vetett fel. Az egyik az, hogy a vizsgálat nyomán további munkálatok induljanak meg, és minden lényegesebb részletkérdésre is adjon a Központi Bizottság megnyugtató vá­609

Next

/
Thumbnails
Contents