A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

ségért vertikálisan is, hogy akik egy sorban állunk, mondjuk mi 70-en legalább, a döntő húsz kérdésben egyértelműen beszéljünk. Magunk közt vitatkozhatunk, és horizontálisan is, de hogy ne legyen az, hogy egyik osztály vonalán ez a vonal megy, a másik osztály vonalán meg az a vonal. Megsértődött az apparátus, amikor azt mondtam, hogy az osztályoknak nem egyforma a politikai vonala. Most tessék, itt van egy ábra. Mindnyájan találkoznak a PTO [sic!] és a Munkásmozgalmi Intézetben érvényesülő vonallal. Egyforma ez? Nem egyforma. És még lehetne ilyesmit találni, nem ilyen eltéréseket. Van ilyen kérdés a pártfunkcionáriusok képzésénél. Ugye, itt legutóbb szó esett róla, hogy az az új párttag is képzetlen, aki nemrégiben került a pártba. De ez egy vitatni való kérdés, hogy milyen súlya van a képzettségnek. Ha úgy veszem, hogy a pártfunkcionáriusok képzettségben megütik-e a három évvel ezelőtti képzettséget, ki kell állítani a bizonyítványt, hogy semmi szín alatt. Az iskolás képzettség értelmében nem üti meg a mértéket az apparátus a három évvel ezelőttinek. Ha azt nézem, hogy kommunista odaadás, lelkiismeretesség, erőfeszítés, becsületes szándék, tömegkapcsolat, akkor állítom, hogy toronymagasságban áll a régi felett ez a nagyon képzetlen pártapparátus, ami most működik. A maga egészében ez így van. Kell képzettség, de meg kell néznünk, hogy most mit reklamálunk az embereken? Én még mindig az odaadást, az erőfeszítést, a pártszerűséget, a teljes szívvel való munkát reklamálnám elsősorban, és ahhoz ragasztanám hozzá, hogy képezd is magad. Mert ezekről mindről lehet vitatkozni. Amit Kiss elvtárs mond, az szerintem álom most ebben a pillanatban, majd három év múlva, de ma én szerintem még mindig nem az a probléma, hogy ott Csepelen miért nem mérnök a titkárunk. Nagyon jó, nem az, hogy O nem mérnök, az nem jó, a jó az, hogy egy harcos kommunista ott a párttikár, és ebben semmiféle más mérnök nem is boldogulna, akit mondjuk a gyár ki tud állítani. De még mindig nem a szerkesztés az egyedüli és a döntő probléma a gyári pártszervezet munkájában. Itt van ennek az alapszervi párttagnak a képzettsége, vagy képzetlensége, amiről az előttem szóló beszélt. Hát persze, hogy képzetlen, ha életében még nem volt kommunista párttag, tavaly lépett be. Iskolás értelemben az, de politikailag én ennek az embernek a képzettségét nagyon magasra értékelem. Aki, átélve és végignézve azt a tövises utat, amit a párt járt éveken keresztül és a vihar közben - mert ilyen is volt -, jött novemberben, és azt mondja, nem voltam párttag, de most üldözik a kommunistákat, én most akarok párttag lenni. Szerintem ezek politikailag magasan képzett emberek még akkor is, ha még egy hetes pártiskolájuk sincs. Eszerint kell őket becsülni, így kell velük foglalkozni, és eszerint kell törődni, hogy bizonyos képzettséghez igenis hozzá is jussanak, ami nélkül tartósan nem lehet dolgozni. De így, hogy most e pillanatban mi a döntő, nem olyan egyszerű azért megválaszolni, csak azért említettem példaképpen. Itt van a káderek kérdése. Az is egy érdekes dolog. Szerintem eléggé radikális változás történt az összetételben a pártfunkcionáriusoknál, s még külön a hivatásosoknál is, ebben az apparátusban elég gyökeres a változás. A fiataloknál nem is lehet ráismerni a régi apparátusra és az újra. Nőknél is nagy a változás. Kevesebb mozgás volt viszonylag a szakszervezeteknél. Ott is volt, de viszonylag kevesebb, ott stabilabb a gárda. Legkevesebb az állami funkcio605