A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

vállaljuk? Mert a megkérdezettek valószínűleg azt képzelik, hogy rögtön az összes kérdésre a végső kielégítő választ kapnak. Mi azonban tudjuk, hogy ez abszolút kizárt dolog. Na kérem, én azt szeretném hallani, erről mondja el egy-két ember a véleményét, hogy mit csináljunk. A Politikai Bizottság ajánlja, és a vita eddigi folyása után én is ajánlom, hogy egy olyan döntést hozzunk, ahol azt mondjuk, hogy vizsgáltuk, rengeteg tapasztalatot szereztünk, bizonyos lépéseket most tudunk tenni - ezek szerintem nem lebecsülendő kérdések és lépések, még a politikaiak sem -, és azonkívül érezzék valami módon a szövegből, meg a rendelkezésből, hogy a tapasztaltakat igenis fel fogjuk használni, folyamatosan a párt további munkájában. Vagy esetleg egy esztendő múlva fogunk egy másik lépést tenni. Ezt el kell szerintem dönteni, különben hiába vitatkozunk. Mert csak amit eddig hallottunk, hát olyan bizottság nincs, amely arra felelős választ tud bele szövegezni szombat délután 6-ig egy határozatba. Teljesen lehetetlen. Nekem ez a véleményem. Én nem akarok itt minden kérdésre kitérni, de egy-két kérdést szeretnék azért érinteni. Megint visszatérek a politikai következetességre. Az én véleményem az, hogy még a pártszervezetekben sem érvényesül teljes mértékben a pártvonal. Az előző napirendben érintettünk egy központi vezetőségi osztályt, a Munkásmozgalmi Intézetet, nem akarok fekete képeket festeni, de én állítom, elvtársak, hogy a mi Központi Bizottságunkban nem teljes mértékben érvényesül még a mi vonalunk. Nem úgy, hogy lázadoznak, vagy micsoda, elfogadják. A többsége a dolgozóknak helyesli, szívvel-lélekkel dolgozik, de van olyan, aki csak fegyelemből csinálja, van olyan, aki még fegyelemből sem csinálja. Közbeszólás: az apparátusban... MAROSÁN GYÖRGY elvtárs: Központi Bizottságot mondtál Kádár elvtárs. KADAR elvtárs: Belemenjek a Központi Bizottságba? [sic!] Ott is tudnék valamit mondani, de természetesen ez nem a KB, a választott testületen belüli nagy probléma, bár ott is vannak elvi és politikai véleményeltérések a jelen pillanatban is. Vannak. Majd ezzel még találkozunk a legközelebbi ülésen, a mezőgazdaság szocialista átépítésénél, mint döntő kérdésnél. De vannak a káderpolitikában is véleményeltérések. Itt magunk között vagyunk, beszélhetünk róla, most nem mint testületnek, de mint egyes embereknek bizony nagyon eltér a véleményük egy-egy meghatározott személyről, hogy az nagyszerű, derék harcos-e, vagy pedig egy semmire sem való ember. A BM-ben dolgozik pl. a Hazai.

76 Az elvtársak egy része szerint ez egy javíthatatlan ember, aki nem ellenség, nem gőzfejű, de sohasem elég radikális neki senki. Egy másik csoport szerint viszont nagyszerű ember, a legjobban dolgozik. Nincs nekünk ezer meg ezer ilyen problémánk, amikor egyiknek, a másiknak, a harmadiknak háromféle a véleménye ugyanarról az ismert emberről? Van ilyen probléma is. Ezen most folyik a harc, és helyes módszerrel folyik, meggyőzéssel és vitával, hogy a párt vonala maradéktalanul érvényesüljön a Központi Bizottságnál, az apparátusnál, az egész pártnál. Ez a helyzet elvtársak. És ezeket a kérdéseket is nekünk így kell nézni. Ez a következetesség megy kifele. Aztán jön a következő lépés, hogy ott kijjebb egy lépéssel miféle kövekezetesség van. Én szerintem ezért kell harcolnunk, ezért a következetes604