A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

ja. Örökös átszervezések vannak. Rohant hozzám Kreszán, Moharos,

72 meg az igazató, hogy tanulmányozzák a mi gyárunk felépítését, mert összevonták a MAVAOot meg a Ganzot minden komolyabb előkészítés nélkül. És azt mondták, hogy „ez a Fock elvtársnak a heppje". Ilyen dolgok vannak bedobva azért, hogy nehogy szóljon valaki e dolog ellen. Senki nem vitatja, hogy össze lehet vonni a gyárat, vagy nem, de kimenni valahová, és bejelenteni, hogy „kérem össze lesz vonva a gyár", de azt, hogy ez holnap mit hoz a konyhára, és mi lesz ebből, azt nem beszélték meg Rreszánnal, Bakó Ágnessel sem tárgyalták meg. A két KB-tag nem számít, de Fröschl az számít ebben a dologban. így a dolgokat nem lehet hagyni. A harmadik probléma, amit azt hiszem fel kellene vetni, mert ez is a munkásosztály vezető szerepével, illetve a munkásosztály helyzetével van összefüggésben. Vezetésünkben, a kialakult módszerek miatt, nagyon komoly ellentmondás van. A vezetőknek egy része, és kisebb része tanul, tudományosan, perspektivikusan vezeti részlegét, és felelősséget érez a munkája iránt. A vezetőknek azonban jelentős része nem tanul, nem képezi magát, nem érez felelősséget munkája és az adott terület kollektívája, jövője iránt. Ez úgy jelentkezik, elvtársak, hogy most már nálunk több esetben előfordult, hogy az elnöki kategóriába tartozó elvtársak azt mondják, hogy engedjük vissza őket egyszerű osztályvezetőnek, akkor is meglesznek, nem szól nekik a kutya se, lesz családi életük stb. Ez a helyzet nem maradhat. Gondolom, hogy felülről meg kellene szabni a szakvezetők bizonyos körénél, hogy milyen politikai, erkölcsi, szakmai követelményeket támasztunk velük szemben. Pl. vannak párttag szakemberek, akiknél ki kellene mondani, hogy először párttagok vagytok, aztán igazgatók, vagy mások. Mert olyan nálunk nincs, hogy egy szakmai vezetőt át tudjunk hozni a pártba. A pártvezetést középszinten nem lehet így hagyni. Mi bár nagyon sokan nem tudjuk az egyetemet elvégezni, viszont két-három év múlva nem lehetnek ilyen emberek ezeken a helyeken, mint pl. én, mert Csepelre párttitkárnak mérnök kell. Nem elég mindig az élettapasztalat, vagy a politikai tapasztalat. Ezek az emberek becsületes emberek, képesek voltak októberben fegyvert fogni, de a pártba nem lépnek be, talán éppen azért, mert 3-4000 Ft-tal kevesebb lesz a fizetésük, ugyanakkor sokkal többet kell nekik dolgozni. Nekünk nem ártana egy bizonyos kategóriánál kimondani, hogy „kedves komám, ha téged alapszervi titkárnak küld a párt, akkor odamész". Mi próbáltunk átcsoportosítást tenni, semmi nem ment a gyakorlatban, zátonyra jutottunk. Kénytelenek vagyunk most fiatal, szovjet ösztöndíjas embereket pozícióba rakni. Erre viszont azt mondják a szakemberek, hogy „ezek a fiatal tacskók akarnak nekünk dirigálni?". Ez nem jó megoldás. Végezetül szeretném szóvá tenni, hogy a határozat sokkal részletesebben, határozattabban térjen ki a munkásosztály vezető szerepének érvénysítésére és egyben a felelősségérzet növelésére is, amit Fock elvtárs a kiegészítőjében már mondott. Meg lehet ezt konkrétan is fogalmazni, a csehszlovák elvtársak nagyon jó példát adtak erre. A munkásosztály nagyobb felelőssége, az új technika elsajátításában, ifjúsági nevelésében, anyagi, gazdasági szocialista átszervezésében és így tovább. Es nem utolsósorban, elvtársak, abban, hogy az üzemekben nagyobb rendet csináljunk, jobban dolgozzunk. Igaz, ugyanis, hogy megemelkedett vagy 20%-kal a reálbér, de a termelékenység, ha az 581