A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

Csepel - ha szabad így mondani elvtársak - a munkásosztály fellegvára, és még ott is megmutatkozik ez a ronda szellem. Ez az áskálódás, furkálódás, a pletyka sokszor elkeseríti az embert. Ez voltjellemző azelőtt a munkásosztályra? Nem ez volt! Most pedig terjed ez a szellem. Én azt hiszem elvtársak, ha ezen a téren előre tudnánk menni, akkor a törzsgárdának egy jelentős részét is, amelyik nagyon sokszor oppozíciós állásponton van -jó néhány dologban -, jobban felénk lehetne fordítani. Hogyan lehetne hozzányúlni ehhez a kérdéshez? Nézetem szerint a határozatban meg kellene fogalmazni, hogy minden vezető, a maga területén, állami intézményben, de talán egy szűkebb körben először vizsgálnánk meg, hányadán állunk az ilyen korrupciós, erkölcstelen és egyéb rossz vezetési módszerekkel? Egyes területeken el tudnék képzelni központi vizsgálatokat is, és talán ilyen esetekben nevelőleg hozzányúlnánk a kérdésekhez, tanítanánk, és olyan esetben, ahol disznóság van - ha proliról van szó — menjen vissza dolgozni. Nem nagyon tudok olyan esetekről, amikor vezetőket visszaküldenek dolgozni a munkapadok mellé. A középső, a felső szinten lehet bármit csinálni, az illetőket kimossák, de hogy felelősségre vonják őket, az nálunk nem divat. Kovács István elvtársnak is - mikor budapesti titkár volt két esetben elmondtam, Biszku elvtárs is emlékszik a dologra, engem soha nem az izgatott, hogy hiba van, de amikor a hibákhoz nem lehetett hozzányúlni, nem lehetett belelátni, és nem lehetett kijavítani, akkor megmondtam, hogy énnekem mindig borsózik a hátam. A párt politikájával általában egyetértenek az emberek, ez igaz, elvtársak, de ez nem jelenti azt, hogy részterületeken és egyéb helyeken meglévő problémákat, veszélyes jelenségeket ne szüntessük meg. El tudok képzelni olyan esetet is, hogy túlzott disznóság esetén bírósági eljárást kell lefolytatni. Miért nem lehet esetleg azt javasolni, meghatározni, hogy szüntessék meg ezt a lakás adásvételt, esetleg kerületenként összehívni 30-40 tagú társadalmi szervet, amely elosztaná a lakásokat meghatározott elvek szerint úgy, hogy a szociális érdekek érvényre jutása mellett szocialista elvek is érvényre jussanak, és akkor nem lenne az, hogy a tanácshoz naponta százával mennének be az emberek, a tanácsalkalmazottak belebolondulnak a lakásproblémákba. Most állandó veszekedés folyik, ezzel pedig egy csomó igazságtalanságot ki lehetne küszöbölni. Sok minden máshoz egy kicsit bátrabban kellene hozzányúlni. Másik probléma. A jelentés beszél a KGM-ről, de a határozati javaslat nem. Budapesten a KGM-probléma a párttitkárokat, szakvezetőket mindjobban idegesíti, és nem meri senki szóvá tenni. Pedig a KGM-ben rothadás van. Kifelé látszólag egység van, a valóságban két vonal van. Van a Bakonyi Sebestyén

68 és a Csergő vonal. Erre szeretném a KB figyelmét felhívni, sőt javasolom a kérdés megvizsgálását. Hogy néz ki a probléma? Nemcsak a saját véleményemet mondom, hanem a közvéleményét is. Bakonyi vonal: elvtelen káderpolitika, örökös átszervezések, s nem bízunk benne. Én magam sem bízom benne. Meg is mondtam a szemébe Bakonyi elvtársnak Szurdi

69 elvtárs előtt. Tudnák több példát elmondani - egyet mondok: a híradástechnikai alapanyaggyártás Csepelen 40 millió Ft-ba kerül, Vácon 100 millió, Csepelen 40 miilóért háromszor annyit termelnek, mint Vácon 100 millióért. Hosszú hónapok harcának eredményeként annyit tudtunk kikényszeríteni, hogy Cse579