A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

esztendőben, ha szerényen is, tovább emelkedik a dolgozók életszínvonala. Visszagondolva az elmúlt esztendőkre, nagyon jelentős ez, a ma elfogadásra kerülő határozati javaslatunk ezekkel a gazdasági kérdésekkel kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy először fordul elő, hogy úgy határozunk ilyen gazdasági természetű kérdésekben: bér, nyugdíj, családi pótlék és a többi, hogy semmiféle tömegnyomás nincs, ami a pártra nehezedik. Az elmúlt tizenegynéhány esztendőben hoztunk mi nagyon sokszor nyugdíj- és bérintézkedést, de azt mindig úgy, hogy ha már két-három éve nyomtak bennünket, és nagyon feszült minden, akkor adtuk meg. Most fordul elő először, hogy olyan időpontban hozunk intézkedést, amikor a tömegek azt mondják, hogy általában meg vannak elégedve a hozott intézkedésekkel, saját életszínvonalukkal, és tudomásul veszik, hogy sokat most nem lehet tenni, hisz sokat kaptak az elmúlt esztendőben. Talán felvetődik olyan kérdés is, hogy nem ígérünk-e ezzel a határozattal többet, mint amit végre tudunk hajtani úgy, hogy az ország további fejlődését, beruházás és a többi, egészségesen tudjuk biztosítani? Összesen, 1958 várhatóhoz képest, 3%-kal emeljük a reálbért, 1957-hez képest 4%-kal, tehát eleget teszünk annak, amit a 3 éves terv során tervbe vettünk, hogy évenként 2%-kal, 3 évenként 6%-kal emelkedik a reálbér. Melyek a reálbért emelő intézkedések? Kereken egy milliárd forintot fordítunk az átlagkeresetek növelésére a jövő esztendőben. Ez az összbéralap 2%-a. Ebből 600 millió Ft jut a termelékenység növelésével kapcsolatos többletbérkiadásra, 400 millió Ft-ból 300 millió jut az itt javasolt pedagógus, orvosegészségügyi béremelésre és kereken 100 millió Ft egyéb bérügyi intézkedésekre, ezen belül kb. 50-70 ezer kisebb-nagyobb munkáskategóriák fizetésének az emelésére. Ezenkívül 300 millió bértartalékot viszünk át a következő esztendőre, hogy elkerüljük azt a jelenséget, ami sajnos ebben az esztendőben megvolt, amikor is az átlagbér megtartása érdekében az igazgató, az iparigazgató, a miniszterhelyettes és a miniszter külön-külön tartalékoltak, hogy ők bajba ne kerüljenek az átlagbér betartásánál, és ebből származik az előbb említett tulajdonképpeni 300 millió megtakarított összeg, amit érintetlenül átviszünk a következő évre, hogy akkor ilyen módszerre ne legyen szükség. Ezekkel az intézkedésekkel a tartalékon kívül nominál bér, tehát a névleges bér, amit kézbe kap a dolgozó összességében 2V2%-kal növekszik ajövő évben. Itt az anyagban, a határozati javaslatban nincs bent [sic!], információként mondom el, hogy 1959. január 1-től a termelői árak bevezetésével kapcsolatban bizonyos árkorrekciókat kell végrehajtani. Ezek az árkorrekciók az összes áraknak, azt hiszem, egy, vagy tizedezrelékét teszik ki, tehát nem jelentősek, egész évben 400 millió forintot tesznek ki. Az a javaslat, hogy 400 millió forintos áremelést ellensúlyozzunk kereken 600 milliós árcsökkentéssel. Az áremelések és árcsökkentések a parasztságnál egymást kiegyenlítik, a munkásságnál pedig kereken mintegy 250 millió forintos többletbevételt jelenthet. Azon keresztül, hogy olyan cikkekben történik árcsökkentés, melyet elsősorban a munkások, városi lakosok fogyasztanak, nevezetesen elsősorban a zsírra gondolunk és a szalonnafélékre, ahol is kb. 180 millió forint a mostani számítások szerint a csökkentés. Ez az árintézkedés ]

/2%-kal növeli a reálbért. így alakul ki az említett 3%-os reálbér-növekedés, és ezenkívül a 300 millió forintos tartalék. Ezeknél a számítá573