A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

soknál figyelmen kívül hagytam a nyereségrészesedést, amelyik a reálbért tovább emeli, de ezt nem tudjuk számítani, ez jön ehhez a 3%-os reálbér-növekedéshez. Összefoglalva tehát, a reálbér-növekedésnél mi betartjuk a 3 éves tervnek a számait ebben a két esztendőben. A reáljövedelmet emelik azok az intézkedések, amelyek a határozati javaslatban a továbbiakban vannak. A nyugdíj és a családi pótlék a reálbért nem emeli, de a reáljövedelmet emeli. Erre a két intézkedésre tervbe van véve jövő évi kihatással kereken 800 millió forint, a különbség abból adódik, hogy később kívánjuk bevezetni, április 1től, ezt nem tudom hogyan, de ki kell még tárgyalni [sic!]. A családi pótlékkal kapcsolatban van egy megjegyzésem. Az előterjesztés szerint a három gyereknél több gyerekről van szó, tehát az intézkedés három gyereken felüli családokat érintené, és az egyedülálló nőknél, ha két gyereke van - ez a Politikai Bizottság egységes véleménye és javaslata-, és javasolom, hogy a szövegezést így fogadjuk el, ezen ne változtassunk. Ugyanakkor, ahhoz kérnénk hozzájárulást, hogy amikor az 1958-as tervteljesítést egészében látjuk, kiértékelve a mi 1958-as és az abból eredő gazdasági helyzetünket, akkor megfontolás tárgyává tehessük a bevezetés előtt, hogy ezen valamelyest túlmehessünk, és már a kétgyermekes családoknál is hozhassunk intézkedést. Úgy gondolom, hogy ezt most nem kell kivitatnunk, mert van rá minimálisan öt hónapunk, hogy ezen tárgyalásunk [sic!], de ez a lehetőségünk ne legyen kizárva. A reáljövedelmet növeli az is, hogy kereken 80 ezerrel nő a foglalkoztatottak száma a jövő esztendőben, így az egy főre jutó reáljövedelem természetesen emelkedik. Hogyan alakul a reáljövedelmünk így a jövő esztendőben ezekkel az intézkedésekkel? Amíg a 3 éves tervben három év alatt 6%-kal kívántuk növelni a reálbért, addig a reáljövedelmet, az egy főre eső reáljövedelmet 2,8%-kal terveztük megemelni a három év alatt. Ezekkel az intézkedésekkel, amelyeket említettem, azt érjük el, hogy a hároméves célkitűzést két év alatt teljesítjük, a két évben együttesen 8,2%-kal nő az egy főre eső reáljövedelem. Tehát a 3 éves tervet két év alatt teljesítjük ebben a vonatkozásban. Ez a mi határozati javaslatunk is szerény és hangjában igen mértéktartó. Ennél nagyobb lehetőségeink vannak a munkásosztály életszínvonalát illetően is, és többet is fogunk tenni, mint amit itt határozunk. Ahhoz azonban, hogy többet tegyünk, szükség van arra, hogy világosan lássuk — ne föltételezésre épüljön a mi elhatározásunk -, hogy az 1958-as tervet hogyan teljesítettük. Ezzel kapcsolatban igen sok dolog nagyon biztatóan alakul, amit a KB ülésén az 1959-es terv megbeszélésén el is fogunk majd mondani. Ezekből azt látjuk most, hogy többet tudunk majd tenni, de nagyon jó dolog az, hogy többet teszünk egy határozat ellenére, s nagyon rossz lenne, ha valamivel is kevesebbet tennénk, mint amennyit elhatározunk. Nem az a véleményünk, hogy az agitációnk hallgasson ezekről az eredményekről, de az agitációnkban is helyes ez a szerény, mértéktartó hang, és sokkal jobb, ha a munkásosztály mondja nekünk, hogy ő látja, hogy többet tettünk, mint amit ígérünk, mintha mi magyarázzuk a munkásosztálynak, és csak mi magyarázzuk a munkásosztálynak, hogy többet kapott, mint amit ő várt. A kulturális résszel kapcsolatban, úgy gondolom, hozzá kell tennem azt, 574