A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

sajnos nem ugyanaz. A Veres név mellett szól bizonyos értelemben az ő múltja, mert azért ő mindig szocializmusról beszélt, vagy 30 esztendeje már, de valahogy ez egy kicsit zavaros volt, vagy nem éppen olyan szocializmus volt, amit mi értünk szocializmuson, de ez történelmi tény, ez nem vitás. A Kovács

62 más eset. De amig a Kovács józan és mértéktartó volt mondjuk az október előtti időben, október alatt is, utána is, Veresről ez sajnos nem mondható el. Úgyhogy ez a különbség a két jelölt között. Én Veresnek viccből azt mondtam, hogy lehet ő képviselő némi erőltetéssel. Hát fonák helyzetben vagyunk mi is, mert nekünk is magyarázni kell, hogy miért lehet Veres képviselő, és neked is valahol kell mondani valamit, mit fogsz például mondani? Mindvégig támogattam a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt? Mindenki nevetne. Vagy azt mondod, hogy azok gazemberek, akkor meg agyonütnek. Hát így nem lehet fellépni egy választáson, de egy módon fel lehet neki lépni, hogy nem lép fel. Vagy odaajándékozzuk például a budapestieknek, hiszen már többször kérték, hogy Veres a jelöltjük lehessen, s itt nem muszáj beszélni neki. De ezt majd mérlegeljük még egyszer. Pongrácz kérdése a mi számunkra a következő: mi Pongráczot egy rendes munkásembernek tartjuk, aki a munkásosztályt nem árulta el sohasem, s kommunista. Érzelmileg főképpen, és a gondolkozásának is mindazon elemében, amit mi ismerünk. Ővele mi a probléma? Nem elég kemény és határozott ember. Gyakorlatilag bebizonyította, hogy a Városházán a pártvezetést - úgy ahogy azt ott kell realizálni - nem volt képes realizálni. Sőt, bizonyos értelemben annak akadályozója volt. Befolyásolható ember, túlságosan támaszkodik a hozzáértőkre, a szakértőkre, és azoknak a szakértőknek - itt most nem az alelnökökről van szó, hanem még lejjebb -, akiknél gyakran egyesül a szaktudás a reakciós világnézettel, nagyobb befolyásuk van a Városháza ügyeibe, mint ahogy ez az erőviszonyok alapján okvetlenül kellene, hogy legyen. Ez az egyik baja. A másik, hogy ugyanez a magatartás jellemezte őt az ellenforradalmi felkelés időszakában. Megmondom elvtársak, hogy ő egy mozdulatot nem tudott nekünk segíteni a legkritikusabb időben. Hiányzik belőle a harciasság, a keménység, a fellépés és a politikai bátorság. Az emberi bátorságot nem tudom kétségbe vonni, mert puskával járt vasárnaponként, meg ilyesmi, de a politikai bátorság hiányzott, és mindenki emlékszik, aki az intimitásokat ismeri, hogy már mikor a Városházán letörtük a reakciót, meg odanyomtuk az embereket, öt napig tartott, mig ki tudtuk őt tolni a parlamentbe, hogy már légy szíves, menj oda dolgozni. Ez a kifogásunk ellene, más semmi. Most mivel ő egy ilyen ember, mi a tisztességes visszavonulást akarjuk neki biztosítani. Ellenünk sohase volt, áruló nem volt, így cserben nem hagyott minket, 60 éves lett, kitüntettük, képviselőnek lesz jelölve, tanácstag lesz, sőt arra gondoltunk, hogy az Országgyűlésben a jogügyi bizottság vezetője is lehet. Szóval majd szóbajöhet. Ez már igazán tisztességes visszavonulás, amit ő egyébként hálásan meg is köszönt. Ez van vele, nem tudom elég pontos felvilágosítás-e. Becsületbe vágó kifogás nincs ellene. Felmerült itt egy másik kérdés, ez az utolsó, hogy ez vajon elvi változást jelent-e büntetőpolitikánkban? Nem jelent. Ez annak szerintünk a helyes alkalmazása. Az alkalmazásba hibák is csúsztak, meg bizonyos esetlegességek is szerepelnek. Pl. van egy ilyen hiba, hogy a vezérkari Kovács István

63 három 569