A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

egyszerűen ellenforradalmi jelenségeknek minősítettek olyasmiket, amit jobb lett volna nem annak minősíteni. A jelenségek némelyikére, nem az egész felkelésre gondolok. Aztán a fő hiba nem is ez, hanem az, hogy ők ezt visszafele vetítik. Pl. Réti ebből a pozícióból kiindulva tulajdonképpen azzal a következtetéssel jött, hogy neki mindig igaza volt. Emlékszem, mikor egy évvel ezelőtt a Kovács Istvánnal volt valamiféle ilyen véleménycsere, hogy közölje az álláspontját, vagy micsoda, kijelentette, hogy neki egyetlenegy hibája volt, hogy nem volt következetes bizonyos időszakban a jobboldallal szemben. Holott mindenki tudja, hogy őneki más hibái is voltak, nemcsak ez a hibája, bár ez is volt, ebben neki igaza van. No de miért? Mert itt a Központi Bizottságnál felállt a Donáth-féle referátum

59 után, és azt mondta, hogy az a munkáshatalom elárulása. Igaza volt. És ő mondta ezt, mi nem tagadhatjuk le. Bár azt hiszem, az egész fellépése más tekintetben olyan szerencsétlen volt, hogy azokban az órákban - nem kevés ember van jelen, aki ott volt - nem a Donáthék pozícióját rombolta, hanem akaratán kívül még azt erősítette. Sajnos. RÉVÉSZ GÉZA elvtárs: A HM-ben is. KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Nemcsak úgy mondom, hogy itt. No de, ebből ő mit von le? Hogy ő mindig helyes álláspontot képviselt, csak egy hiba volt, hogy a jobboldallal szemben nem volt mindig következetes és elég kemény. Ez a veszélyes, az ilyen elképzelés. Egyébként az egész kérdés az úgy van, hogy mi ezt nem akarjuk a választás utánra halasztani, hanem az ügyek rendes intézése közben foglalkozunk vele. A bizottság dolgozzon, rövid időn belül jelentsen a Politikai Bizottságnak, s az döntsön, hogy mit kell itt tenni. Mert hát más munkának is menni kell, de a válaszások miatt ezt sem tehetjük félre a választásig. És elvi alapon természetesen, és szigorúsággal kell dönteni. Hiszen az a cél, hogy vizsgáljuk, mert igazságtalanok nem akarunk lenni, a jelentések kérdését meg kell vizsgálni, de ha a tények világosak, nagyon szigorúnak kell lenni. Ez a mi véleményünk, a Politikai Bizottság véleménye. Hogy ő ott a taggyűlésen pontosan mit mondott, az egy olyan kérdés, hogy azt meg kell még állapítani. Többek között olyasmit is mondott ezzel összefüggésben, amit a Földes elvtárs idézett, hogy a ki nem adott műért felelősségre vonnak, és folytatta, hogy megjelentek filmek például 5 milliós költséggel, amit nem lehetett kiadni, és ezért még egy államtitkárt sem vontak felelősségre. Ez egy vicc lehetne, node az Aczél volt ott a mi képviselőnk azon az ülésen, a Központi Bizottságot Aczél képviselte, úgyhogy ez egy hallatlanul pimasz fellépés volt. Ami ezt a paragrafust illeti, hogy vitassa, vagy ne vitassa, vagy a saját álláspontját feladja, az nem azt jelenti, hogy őneki ott joga van 80 ember előtt vitatni a PB döntésének helyességét. Különösen nem ilyen módon. O tudomásul veheti, megmondhatja, kérem nem értek vele egyet, a fenntartásaimat majd megírom a Politikai Bizottságnak, ez a helyesebb eljárási mód, ezt megmondhatja. Annak a felvetése az ő részéről, hogy a Kádár ott volt, vagy nem volt ott, az minket többféle dologra figyelmeztet. Mert ő erre hivatkozott, sőt olyan beállítást akart adni, hogy Kádár, meg Kállai nyugodtabban, tárgyilagosabban nézték volna meg stb. A tényhez hozzátartozik - bár én nem voltam itt -, de mikor elmentem szabadságra, az egyik kérésem volt, hogy a 566