A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

velet a PB-nak, amiben hát eléggé a régi dolgokra hivatkoztak, és az újakról hallgattak. No, a lényeg az, hogy ide került a Politikai Bizottság elé, a Politikai Bizottság megtárgyalta ezt a kérdést, határozatot hozott, és én úgy látom, hogy ennek a határozatnak a végrehajtásában, ami akkor megszületett, nem voltunk következetesek. Ott egy olyan határozat született meg, hogy a Munkásmozgalmi Intézetet rendbe kell hozni, Réti elvtárs vonuljon vissza, dolgozzon, ne a Munkásmozgalmi keretén belül, a friss, fiatal emberekkel foglalkozni kell, és így tovább, és így tovább. Nem voltunk elég következetesek ennek a határozatnak a végrehajtásában. És ebből kifolyólag változatlanul megmaradt a Munkásmozgalmi Intézet, akarva, vagy nem akarva, egy ilyen gócnak, ahol a zavaros nézetek és hibás nézetek igen erősen keveredtek és uralkodhattak. A helyzet az, hogy Réti elvtársnak nem segítettünk, segíteni kellett volna talán jobban, és ha akkor keményebbek vagyunk, talán ma nem jut el odáig, ahová eljutott. Neki nem tettünk jót vele [sic! ], és nem hoztuk rendbe a Munkásmozgalmi Intézetet. A helyzet úgy néz ki, hogy Réti elvtárs maga hibás nézeteit fenntartotta, én nem akarom vádolni, nem vizsgáltam, nem tudom, hogy még kik osztoznak az ő hibás nézeteiben, de számtalanszor elterjedt, hogy összejöttek először a II. kerületi partizánok révén, ahol megpróbáltak 1957 márciusában Rákosi mellett egy hangulatot kelteni, aztán kidolgozott Réti elvtárs egy olyan anyagot, ami miatt pár héttel ezelőtt felhívott a Zrínyi Akadémia egyik vezető oktatója, mondván, hogy az intézetben elterjedt, s vitatkoznak arról, hogy mi itt tulajdonképpen feladtuk a proletárdiktatúrát, és igenis a burzsoázia kezébe ment át a hatalom. Egyszóval, ez a vezetés eljutott az árulásig, kb. ez jön ki ebből, és a Zrínyi Akadémián vitatkoznak ezen, és olyan tekintélyekre hivatkoznak, hogy de ezt a Réti elvtárs, a Munkásmozgalmiban ugye kidolgozta, és így tovább és így tovább. Akkor azután meg kell mondani, hogy lehet, hogy ő kidolgozta, de ez nem a párt álláspontja, hogy azért, mert az a Munkásmozgalmi Intézet, azért ez még nem a pártnak az álláspontja. Végül segítséget kértek ahhoz, hogy ebben a kérdésben teremtsünk rendet. Vagy az a levelezés ügy; én még akkor hivatalosan meg nem hivatalosan sem tudtam arról, hogy Réti elvtárs, meg Nemes Dezső elvtárs között levelezés és vita folyik. Egyszer csak az ember hallja, ugye megélénkülnek a berkek, hogy Nemes Dezső eladta magát, Nemes Dezső lecsatlakozott. Hát kihez csatlakozhat le Nemes Dezső elvtárs, mihez adhatja el magát? Aztán hallja az ember, hogy kezdik boncolgatni, hogy az egyik politikai bizottsági tag olyan, a másik KB-tag amolyan, a harmadik amolyan. Megfoghatatlanul időnként felélénkülnek az ilyen dolgok, és a személyeket megfogni nem lehet, mert, ha az ember elkapja őket, akkor rögtön kimagyarázkodás, vagy egyenesen letagadása és elferdítése következik a dolgoknak. Tény, hogy a nyilazás nem szűnt meg, hogy változatlanul vitatják és tárgyalgatják egyes politikai bizottsági tagok, egyes központi vezetőségi tagok magatartását, vagy hogy PB-tag legyen, vagy KB-tag, illik-e ebbe a Központi Vezetőségbe stb. Hall itt-ott az ember olyan megjegyzéseket, amelyek bizony eléggé aláássák vezető elvtársak tekintélyét. Nem akarom mindezt a Réti elvtárs zsebébe varrni, teljesen távol áll tőlem, hibás dolog is lenne. Nem, de ezekben a berkekben beszélik elsősor558