A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

olyan dologgal találkoztunk, aminek a nyomai még ma is megvannak, és ezek a nyomok tulajdonképpen akkor alakultak ki, és vezettek odáig, amelyek most a Munkásmozgalmi Intézetben napvilágot láttak. T.i. ott a II. kerületben lakik Réti elvtárs, úgy tudom Betlen Oszkár elvtárs és még egy néhány olyan elvtárs, akik nagyon derekasan, hősiesen, vagy bátran, nem tudom minek lehet nevezni ezt az időszakot ugye, rögtön nyíltan és egyenesen, változatlanul, következetesen vallották, hogy ez ellenforradalom, és úgy érezték, hogy ez erkölcsi alapot ad arra, hogy azután élők, elevenek és holtak fölött, a szó igaz értelmében, mert itt Mező Imréről

49 is szó van, ítéletet mondjanak, és ítéletet alkothassanak. A II. kerületi ideiglenes bizottság elég gyenge volt, és bátortalan is ebben az időben, hogy komolyabban hozzányúljon ehhez a kérdéshez. Nemegyszer érkezett hír a II. kerületi intézőbizottsághoz, majd amikor már itt a Központban dolgoztam az Ágit. Prop. Osztályon, a II. kerület megbízott titkára, Sztaskó

50 elvtárs, úgy tudom nemcsak engem, a Budapesti Pártbizottságot is megkereste, hogy ezek az elvtársak - egész egyszerűen és világosan úgy néz ki - nem értenek egyet a jelenlegi vezetéssel. 1957 ősze felé, különösen a pártkonferencia után, eléggé komoly hírek voltak itt bent az apparátusban is a Munkásmozgalmi Intézetről. Nemegyszer lehetett hallani az ebédlőben, különböző helyeken, hogy a Munkásmozgalmi Intézetben milyen nézetek vannak, hogy nem lehet az igazságot megírni, azért, mert nem lehet dolgokat úgy leírni, ahogy történtek. És mit vádolnak bennünket történelemhamisítással, hogyha most sem engedik meg az igazságot leírni. Akkor az Ágit. Prop. Osztályon úgy láttuk, hogy az Intézetben folyik egy áldatlan harc. Igaz, hogy vannak ott elvtársak, akik terhesek nagyon komoly revizionista nézetekkel. Ugyanakkor terhesek elvtársak nagyon komoly, ha lehet mondani, szektás nézetekkel. Nekem az volt a véleményem, hogy a hatalomból kikerült, vagy a vezetésből kikerült, vagy komoly funkcióból kikerült elvtársak ilyen elvtelen alapon próbáltak ott harcolgatni. Ebből jó dolog ott nem születik, a hírek sokasodnak, úgy gondoltuk, hogy hát felelősek vagyunk azért, hogy ezt jelezzük a pártnak. Meg is próbáltuk, hogy létrejöjjön itt egy bizottság, brigádmunka. Még mielőtt elindult volna, érkezett olyan hír, hogy Réti elvtársnak az a véleménye, hogy hallatlanul szubjektív és durván szubjektív alapon fogom vinni a dolgot. Elvtársak, biztos, hogy van bennem is szubjektivitás, én nagyon becsületesen akartam végezni a dolgot, és azt mondtam, hogy én magam nem veszek részt a brigádmunkában, tessék kiküldeni olyan elvtársakat, akik szubjektivitás nélkül tudják. Javasolom, hogy a PTO-ról, Káder Osztályról és az Ágit. Prop.-ról. Úgy láttuk, a munka nem megy, és ezek a hírek a pártot belülről, ha nem is valami rettenetes széles körben, de mérgezik. Létrejött ez a brigád. Én nem szeretnék ideállni, és azt mondani, hogy előre láttam, meg okos voltam, ez távol áll tőlem. Tény, hogy amikor ott dolgokat megállapítottunk, nagyon úgy éreztem, felelősséggel mondom, hogy a kulisszák mögött bizonyos segítséget, támogatást kaptak személy szerint Réti elvtárs, Betlen Oszkár elvtárs. Egyet is értettem úgy magamban, hogy no ezeknek az elvtársaknak úgy valahogy segíteni kell, hogy helyrejöjjenek a dolgok, a módszert éppen nem tartottam jónak, olyan pletykák voltak, hogy tanácsot kaptak, hogy írjanak le557