A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

Munkásmozgalmi Intézetnek kell ezt a csúcsot elérni, mert a történelmi tényeink erre nem sok alapot adnak. A határozat vitája közben az alapszervezetben Réti

36 elvtárs szembeszállt a Politikai Bizottság döntésével, és védelmezte ezt az objektivista álláspontot, és védelmezte a személyeket is, akik egyébként megköszönték és elhárították, hogy Réti így védelmezze őket. Azt mondta, hogy a határozat elvi részével egyetért, de a konkrét, a büntetőszankciókkal nem, és ő 30 éve kommunista, de a 30 év alatt ilyen igazságtalanságot még nem látott. Aztán, hivatkozva a Szervezeti Szabályzat megfelelő pontjára, ahol az van írva, hogy ha valaki nem ért egyet a felsőbb pártszerv álláspontjával, akkor joga van nézeteit fenntartani, dehát nem kell nyilvánosan önbírálatot gyakorolnia, ha más a meggyőződése, és joga van álláspontját a felsőbb pártszerv előtt kifejteni. Ez egy világos paragrafus. Erre hivatkozva ott a taggyűlésen szép nyugodtan szembeszállt a Központi Bizottság határozatával, a PB határozatában kifejezésre jutott vonallal, intézkedéssel, stb. Aztán különböző írásbeli közléseket tett, ahol homályos célzásokkal kijelentette, hogy ő mindenhol, ahol erre módja lesz, ez ellen a határozat ellen fog harcolni. Persze maga a taggyűlés is az ő álláspontját visszautasította, emlékeztették őt ennél nagyobb igazságtalanságokra, ami az utolsó 30 év alatt elvtársakkal történt, a Központi Bizottság pártapparátusa elítélte és így tovább, és jelenleg ott tart a dolog, hogy a Politikai Bizottság kiküldött egy bizottságot kivizsgálni Réti nézeteit, fellépéseit, mennyiben egyeztethető az össze azzal, hogy ő a pártnak aktív tagja, történészkutató, és a vizsgálattól függően kell eljárni az ügyben, igazságosan természetesen, elvileg helyesen, de szentimentalizmus nélkül. Ha összeszámolgatom: Szántó Zoltán, aki valószínűleg meg van sértődve, hogy még mindig nem első titkára a pártnak, pedig mi mindent csinált ő annak érdekében 30 év alatt, Kovács István, aki mindennel egyetért, kivéve a saját személyére vonatkozó dolgot, és szerinte ugyanolyan vezető lehetne most, ha itthon maradt volna, mint bárki más (Marosán elvtárs: Kovács semmivel sem ért egyet), hát csak úgy mondom, hogy ő hogy adja vissza, na most jön Réti az objektivizmussal, azért kell ezekkel a dolgokkal foglalkozni, addig, amig csirájában van, mert ez megfelel a mi álláspontunknak, hogy nem engedünk a párt sorsával játszani senkit és semmivel sem. Ez a Réti elvtárs tudományos nézete kifejezésre jut a következő érdekes formában. Neki persze nagyon jó a pozíciója, mert azt mondja, eleget hibáztunk, most legyünk tárgyilagosak. Hát ugye, ami a régi hibázást illeti, ott a norma teljesítve van. Itt van például a Kun Béla- könyv.

37 Tavaly, vagy mikor jelent meg, vagy arról van szó, hogy újból kiadjuk, én nem tudom, megjelent egy Kun Béla-gyűjtemény. E körül vitatkozik, de nem a Titkárság bevonásával, attól függetlenül két elvtárs, Réti a 30 éves, ugye már bikkfafejűvé öregedett és egy új kommunista őhozzá képest, a Vass Henrik

38

. A következő kérdésen: van egy okmány, hogy a proletárdiktatúra összeomlásának napjaiban 19-ben Kun Béla elvtárs egy olyan helyzetben, amikor mindenféle tárgyilagos fölmérés, mérlegelés, vagy nem tudom én mi, lehetetlen volt - hát mi is átéltünk mostanában, nemrégiben egy-két ilyen napot -, tett egy rendkívül szubjektív és elkeseredett kijelentést. Leninnek írt, vagy telefonált valami olyasmit, hogy elbukott a proletárdiktatúra, mert a magyar proletariátus szemben állt vele, vagy szembefordult vele, és ez a proletariátus megérdemli, 551