A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

zunk is az emberekben, akik ott megjelentek. Verekedni kell azonban az önteltséggel szemben, amely most is a mozgósítások sikere kapcsán az alapszervezetekben megint lábra kapott. Jó, harcos hangulat volt, nem volt pofozás, ugatás, ellenforradalmi tüntetés, és ez lehetőséget ad az elbizakodottságra. Nem szabad elbizakodni, mert vannak feladatok a normális élet feladatai között, amelynek egyik-másika már sokkal bonyolultabb. Nem nehezebb, de bonyolultabb. Ilyen feladatunk, hogy a párt központi vezetését erősítsük. Most itt a belső erősítésre gondolok. A múltkor volt határozat, hogy a titkárok számát növeltük stb.

18 Meg kell őszintén mondani, hogy túlságosan sokat ez nem változtatott. Most talán nem egy titkár, hanem kettő van felszabadítva a központi apparátus irányítására. Marosán elvtárs a budapesti operatív irányítást végzi. De még az osztályvezetők vonalán is van ilyen probléma. Friss elvtárs még két hónappal ezelőtt is tulajdonképpen három megbízatással rendelkezett: Intézet, Gazdasági Bizottság és az Allamgazdasági Osztály vezetése. Szirmai [István] elvtárs a kormány Tájékoztatási Hivatalának is főnöke és emellett az Ágit. Prop. Osztály vezetője. Ez azt jelenti, hogy a mindennapi pártmunkában a vezetés még mindig nem elég. De vannak elvi dolgok is. Ha valaki a kormány össztevékenységével kapcsolatban valamit bírál, nincs valamivel megelégedve, akkor ide hiába jön, mert lényegében az történik, hogy az én munkám miatt panaszkodik nekem. Kállai elvtárs munkájával ugyanez a helyzet. Ha munkájával nincsenek megelégedve, itt is csak nála panaszkodhatnak. így lehetne ezt tovább folytatni Szirmai elvtárssal kapcsolatban is. Valami hasonló probléma jelentkezett Friss elvtárssal is, amikor ott titkár, itt osztályvezető volt. Meg akarom említeni, hogy nem most, de a közeljövőben még további dolgokat akarunk csinálni abban az irányban, hogy a párt központi vezetését és tekintélyét emeljük. Nálunk olyan helyzet van, hogy november 4. körül a hatalom kérdéséről volt szó, a kormány kérdéséről volt szó. Később azután a párt is jelentkezett, de még mindig olyan helyzet van, hogy a pártaktivisták is részben inkább a kormányban, mint a párt központi szerveiben látják az irányító szervet. Ez bizonyos tekintetben rokona annak a kérdésnek, amiről Zsukov elvtárs tevékenységével kapcsolatban beszéltünk. Tehát a pártvezetőséget, a párt tekintélyét kell erősíteni úgy is, hogy a személyeknél további változtatásokat hajtunk végre, amit majd a Központi Bizottsággal is megtárgyalunk. Szándékunk tehát, hogy a párt tekintélyét növeljük, és egyes elvtársakat az állami funkciótól felszabadítsunk. Ez annál inkább szükséges, mert a Politikai Bizottság, a Titkárság, a Központi Bizottság apparátusának irányító munkájával mi nem vagyunk megelégedve. Sok hiányosság van itt. Nagyon sok rögtönzés van, tehát olyan szisztémák, melyek esetenként talán jók, de most már nem jók. November után, ha valami eszünkbe jutott, gyorsan összeültünk és utána mentünk intézkedni. Ez a módszer ma már nem jó. Most olyan is van a munkában, hogy nem a Politikai Bizottságtól és a Titkárságtól függ, hogy mit tárgyal, hanem az osztályok nyomásától. Van itt tehát még javítanivaló. A jelen helyzetben, úgy látszik, képtelenek vagyunk túl sokat javítani. Biztosítani kell azt az elvet is, hogy állami vonalon ne az legyen a felelős, aki pártvonalon is felelős. A központi szervek irányító munkájának a gyengesége különösen erősen 54