A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

jelentkezik az ideológiai és a kulturális munka területén és a gazdasági irá­nyítás, ellenőrzés területén. Gyenge az irányítás a párt részéről és nem eléggé használjuk fel. Ezért van néhány olyan kérdés, amivel foglalkozni kívánunk a közeljövőben. Feltétlenül el kell indítani az elméleti munkaközösségek ren­des, normális munkáját. Ez egy olyan természetű munka, amit a PB és a Titkárság nem képes saját erejéből elvégezni. Minden fontos területen van­nak olyan erők, akiket össze kell fogni, és megfelelően tudnak majd dolgoz­ni, egyes kérdéseket alapos tanulmányozás után, tézisek formájában, az il­letékes szervek elé terjesztik, ahol meg fogjuk tárgyalni. Feltétlenül foglalkozni kell a kádermunka hiányosságainak és megszerve­zésének a kidolgozásával a jelen követelményei szerint. Az elvtársak tudják, hogy a pártközpontban van egy káderosztály. Ott is meg kell vizsgálni, hogy hogyan hangolják össze munkájukat a többi osztályokkal, vagy egyáltalán kell-e Káderosztály, mivel a Káderosztály munkájában sok mechanikus vonás van. Az osztályok elkészítik a javaslataikat, és 5 perccel az ülés kezdése előtt terjesztik elő, de előbb még a Káderosztállyal is alá kell íratni. Foglalkoznunk kell a pártmunka stílusának a kérdésével is. Miről van szó, elvtársak? A tömegek kapcsolatának kérdésével sokat foglal­kozunk. Állítom, hogy nem rossz a helyzet ilyen tekintetben. Van ennek sok része, itt van például a pártapparátus kérdése. Egy bizonyos szinten meg­határozzuk a létszámot: a réginek a 40-50%-át, de azzal, hogy mi ezt meg­határoztuk, az apparátus munkájának a kérdése még nincs megoldva. Ha a munka stílusában nem érünk el változást, akkor még a 100%-os létszám sem oldja meg a problémákat. Hogyan kell a pártmunka stílusán változtatni? Ez elsősorban nem az apparátus kérdése, hanem elsősorban a párt, a kormány tömegek közötti politikai kapcsolata és azon belül a megrögzött szektás voná­saiknak a leküzdése. Ezzel a kérdéssel okvetlenül kell foglalkoznunk. Azzal nincs megoldva, hogy beszélünk a párt és a tömegek kapcsolatáról, járunk az emberek között, és az apparátust levágjuk 55%-kal. Egyébként hasonló panasz van tanács-vonalon, mert az alsóbb tanácsok helyszíni munkája telje­sen komolytalanná vált a lészám lecsökkentésével. A helyzet most az, hogy egy előadó végzi kettőnek a munkáját. A fennálló munkastílus következtében még egyszer annyi ügyfél jut rá, ezért nem tud rendesen foglalkozni velük. Nem akarom ismételni, lehet mondani, hogy elsőrendű feladat, hogy gaz­dasági téren a párt irányítása, a párt ellenőrzése realizálódjék, valósággá legyen. A pártszervezetek munkájukban nem foglalkoznak gazdasági kérdé­sekkel, bár az utóbbi időben, a pártértekezlet óta igen jelentős fejlődés mu­tatkozik. A KISZ munkájában is látni egészséges vonásokat, de a mi gazdasá­gi munkánk, ami a párt irányítását és ellenőrzését illeti - megint a központ­nál kezdve -, nem sokat javult. Azt lehet mondani, hogy a témákat szűkíteni kell ahhoz képest, ahogyan régebben foglalkoztak a gazdasági kérdésekkel, de azzal a kevéssel, amivel foglalkoznak, elmélyülten foglalkozzanak, és az ellenőrzés színvonala is változzon. A minisztériumok jobban dolgoznak, mint régebben, de a miniszter elvtársaknál a szakmai szempont legalább olyan erősen érvényesül, mint az elvi szempont. Én ismerek olyan elvtársat, aki elsősorban erzsébeti és azután kommunista. Vannak olyan miniszterek, akik elsősorban miniszterek és azután kommunisták. Van a pártnak arra való választott szerve, meg appará­55

Next

/
Thumbnails
Contents