A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

A Lengyel Egyesült Munkáspárttal kapcsolatban. Először egy minket közvetlenül érintő dologról. Gomulka elvtárssal augusztusban találkoztam, és ott egészen röviden szóba került a Nagy Imre-ügy. Ismeretes az az állásfoglalás, amit a hajómunkásoknál kifejtett, mindenféle szállongó hírek voltak a tíz nappal korábbi lengyel állásfoglalásról: elítélik ezt a Nagy-pert, meg mindenféle ilyen összevissza íródott [sic!]. A beszélgetésben Gomulka elvtárs felvetette teljesen elvtársi, baráti módon és hangon azt a kérdést, hogy nem lehetett volna-e nyilvános tárgyalást csinálni, mert az jobb lett volna. Aztán, miután 10-15 percet beszélgettünk erről, és megmagyaráztam, hogy mi szólt az ellen, hogy ez nyilvános legyen, Gomulka elvtárs a fejére ütött és mondta, hogy tulajdonképpen most már erről hiába is beszélünk. Ezzel be volt fejezve a véleménycsere a Nagy-ügyről. Náluk ez már nincs napirenden így, más vonatkozásban persze vannak mindenféle vélemények, amelyek nem nagyon helyeslik az eljárást a Nagyügyben. Van azonban itt egy komolyabb kérdés, amit a Központi Bizottság tagjainak tájékoztatására meg kell említeni.Tudomásunk van arról, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésében, a Központi Bizottságban és annak környezetében a belső ellentétek éleződtek az utóbbi hónapokban. Tulajdonképpen ez a döntő oka - más okok mellett - annak, hogy a kongresszust most már ismételten elhalasztották. Ezeknek a belső ellentéteknek a forrása és a lényege az, hogy Gomulka elvtárs személyes tevékenységével nincsenek megelégedve bizonyos elvtársak, és nagyon erősen és határozottan támadják őt balról. Azok az elvtársak, általában régi kommunisták, olyan elvtársak, akiknél nem merül fel annak a feltételezése, hogy nem a párt féltése vezeti őket, egész életük tevékenysége ezt mutatja. Az a vélemény azonban egyes testvérpártoknál, akik ezt ismerik - a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága köreiben is-, hogy ezek az elvtársak túlhajtották a bírálatukat, mert néhány hónappal ezelőtt már azt vetették fel, hogy Gomulkát le kell váltani, mert sok megalkuvó dolgot csinált a revizionistákkal szemben, a klérussal szemben és így tovább. Az a vélemény, hogy ez helytelen vonal, káros vonal, mert a kérdést így túlhajtani, és ilyen abszurdumig vinni ártalmas feltételezésünk szerint a Lengyel Egyesült Munkáspártra is, és amennyiben van nemzetközi kihatása, a nemzetközi munkásmozgalomra is. Ez káros. Ezek az elvtársak nem helyesen ítélik meg Gomulka szerepét és helyzetét, és nem veszik kellően figyelembe azt a fejlődést, ami Gomulka elvtárs fellépéseiben azért végbemegy [sic!]. Ebbe beavatkozni persze nem szabad, és nem is helyes, de azt hiszem nekünk is helyes az a véleményünk, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspártban támogatni és erősíteni kell Gomulka pozícióit úgy is, hogy az maga erősödjék, de úgy is, hogy a szükséges alkalommal, ahogy az szokás, amikor párton belül valamilyen kérdéseket megtárgyalnak, elvileg kritikusan kell állást foglalni és ösztökélni, de ne legyenek ott mondjuk olyan fellépések és állásfoglalások, melyek a jobboldalnak segítenek. Véleményem szerint ez a helyes, és amennyiben nekünk ezzel dolgunk akad, vagy ehhez közünk van, mi ilyen értelemben szándékozunk fellépni, persze gondolva arra, hogy az ilyesmibe beleavatkozni nagyon kényes és rossz dolog. Maga Gomulka elvtárs elég nyugtalan az ilyen jelenségek miatt, mert azt mondja, hogy meg vannak ők áldva az olyan ellenségekkel, mint a katolikus egyház, amely agresszíven és 540