A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

szó, hogy amig azt elolvassuk, vagy lefordítjuk, az is eltart legalább két hónapig, mert ott érvelésre eddig mi még nem bukkantunk. Hát ez a jegyzék. Megint volt egy közvetett utalás arra, hogy tulajdonképpen a legokosabb az volna, ha mi magyarok már nem válaszolnánk erre az ő nem publikált jegyzékükre, s ezzel pontot is tennénk erre az egész kérdésre. Mi nem tehetnénk meg, hogy ne válaszoljunk, de arra gondolunk, hogyha a mi nyilvánosan közölt és szintén nem túl finom jegyzékünkre ok három hónapig ráértek válaszolni, akkor mi majd az Ő nem publikált jegyzékükre is alaposan átgondolva fogunk válaszolni, és ha az két hónap múlva történik, akkor sem lesz semmi szerencsétlenség. Legfeljebb mi is választhatjuk azt, hogy nem fogjuk publikálni a választ. Ami a viszony egész alakulását illeti, ez nem volt napirenden a közelmúltban egy ülésünkön sem, de valahogy ilyan impresszió támad az emberben, hogy itt különböző jelenségek mutatkoznak. Pl. Jugoszláviában a sajtó hangja egy ideig csendes volt, aztán most megint rettenetesen szitkozódik. Közben ott felbukkant Montgomery

7 tábornok, és az már biztos, hogy nem a revizionizmusról tárgyalgatott, vagy a dogmatizmusról, ezt nehezen lehet feltételezni, ezek nem jó dolgok. Ugyanezen időszak alatt a magyar-jugoszláv viszony nem romlott, nem látszik élezési szándék az ő részükről, és a mi részünkről természetesen nincs ilyen. Viszont azt gondolom, hogy valamit nekünk a közeljövőben kell mondanunk, mert ha ők olyan viszonyra akarnak velünk berendezkedni, hogy nincs jó viszony, de ne bántsuk egymást, és közben a sárga földig mocskolják a mi olyan szövetségeseinket, mint mondjuk a Kínai Népköztársaság, vagy a bulgárokat [sic!], vagy albánokat, meg kell mondani, hogy ilyen alapon mi nem tudunk barátkozni. Valami módon meg kell mondani nyilvánosan anélkül, hogy nagyon belebonyolódnánk az ő belső kérdéseikbe, vagy revizionizmusukba, vagy nem tudom mibe, mert nem helyes bennük olyan illúziókat táplálni, hogy lehet nagyon jó magyar-jugoszláv viszony úgy, hogy az összes testvéreinket a sárga földig pocskondiázzák, meg szidalmazzák. Úgyis most az a baj, hogy nekem nemsokára nyilvánosan kell beszélni, valamit csak kell mondani, nem lehet ezt megkerülni. Egy néhány olyan kérdésről, ami a nemzetközi munkásmozgalomban van. Ezek különböző természetű kérdések. Az SZKP-nak az elgondolásai a legközelebbi időszakkal kapcsolatban. Az elvtársak így baráti tájékoztatásként közölték, hogy november elején valamikor össze fog ülni a KB. Két kérdést fognak tárgyalni: a közoktatás átszervezésének a kérdését és azt az előterjesztést, amit a rendkívüli kongresszusra akarnak vinni, a hétéves tervvel kapcsolatos téziseket. Ezenkívül szándékukban áll, hogy decemberben még egy központi bizottsági ülést összehívjanak, amelyet a megzőgazdasági kérdéseknek szentelnek, azt tüzetesen meg akarják tárgyalni, s ahol intézkedés kell, ott határozatokat fognak hozni. Ez a tárgyalás két célt szolgál: egyrészt a mezőgazdasági dolgokon mozdít előre, másrészt a XXI. rendkívüli kongresszust tehermentesíteni akarják bizonyos értelemben a mezőgazdasági és egyéb kérdésektől, és azt a rendkívüli kongresszust általában a Szovjetunió ipari fejlesztésének akarják szánni. Ez az elgondolásuk. Megkérdeztem, hogy mi a szándékuk, meghívnak-e külföldről is kommunistákat? Azt mondták, az a szándékuk, hogy meghívnak testvérpártoktól is embereket. 539