A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

közhangulatra is jellemző. Részben becsületbeli kérdés miatt, részben mert a szülők is féltek a következményektől. (Közbeszólás: Féltek Marosán tói!) Egy külön, nagyon komoly mozgalmi esemény a 30-ai Köztársaság téri nagygyűlés

16 volt. Magam nem voltam ott, de érdekes azt figyelembe venni, hogyan értékelik az emberek. Nagyon tetszik az embereknek, hogy nem a rádió és az újság propagálta, hanem a pártszervezetek és a KISZ szervezetek útján jelentek meg olyan nagy számban az emberek, párton kívüliek is, tehát tényleg a párt és a KISZ közvetlen befolyása útján. Nagyon örültek az emberek a beszédnek, azt jól fogadták és bensőséges hangulat alakult ki. Ez különböző módon jutott kifejezésre. (Pl. a csoportok a beszéd elhangzása után is együtt maradtak.) Ezek mellett a politikai jelenségek, szimptómák mellett meg kell említeni a gazdasági építés eredményeit is. Ez szintén bizonyos mértékig a politikai konszolidálódáshoz járult hozzá. Meg kell mondani, a gazdasági eredményekkel önmagukban nem henceghetünk. Fock elvtárs erről már beszélt az előző ülésen. Összegezve: Meg lehet állapítani a pártkérdésről, a belpolitikai helyzetről szólva, hogy a pártértekezlet óta bizonyos időszakban csökkent valamelyest a párttagok és általában a tömegek politikai aktivitása. Ez összefüggött azzal, hogy a hatalom kérdése eldőlt, és a mi politikai megnyilvánulásaink általában mindig a hatalom kérdése körül forogtak. Egy bizonyos lanyhulás jelentkezett. A konszolidált élet körülményei között kívánatos, hogy a pártmunkát fejlesszük. De ahhoz a helyzethez képest, ami júliusban, augusztusban jelentkezett, azt lehet mondani, hogy ebben a tiltakozó kampányban, (ENSZ ötös bizottság jelentésével

17 szemben, majd az ENSZ rendkívüli ülésének időszakában, október 23-i körüli tevékenységben, a mostani 30-ai gyűléseknél, a most lezajlott tanácsválasztásoknál) látható a párttagok és a tömegek aktivitása. Tehát a politikai hangulat egészséges és jó. Néhány feladatról kell még szólni. A feladatok előtt megemlítem éppen azt - de persze ezt nem lehet elrendelni -, hogy szükséges volna, hogy pártszervezeteink, az elvtársak, a párttagok, maguk a pártfunkcionáriusok biztonságban dolgozzanak, érezzék, hogy a párt erős, hogy a tömegek támogatják a pártot, hogy a párt és a tömegek között erős a kapcsolat, hogy a rendszer erős. Ezt érezni nagyon szükséges, mert van olyan jelenség, hogy pl. a márciusi időszakban sok kommunista, még funkcionárius is félt. Nem mutatták, de féltek. Nos, ez október 23-án másképp jelentkezett: erővel, öntudattal párosult ez. De ha nagy dolog jön, bizonytalansági hullám söpör végig még a funkcionáriusok között is. Az aktíván beszéltünk a saját viszonyainkról, hogy a párt megvan, a Népköztársaság megvan, annyi minden után itt van, él és megvan, tehát ne essenek kétségbe, ha azt hallják, hogy Marosán meghűlt, Kádár meghalt és így tovább. Nem szabad azt érezni, hogy egyik vagy másik emberen múlik az egész. Most ez a dolog a Zsukov-üggyel még fokozódott. Én sem ismertem pontosan, miről van szó. Mégis arra gondoltam: a szovjet hadsereg elég erős lesz, ha nem is Zsukov a honvédelmi miniszter, van SZKP, van szovjet nép, van szovjet hadsereg. Majd írnak róla részletesebben. Nem szabad ilyentől megijedni. Szükséges, hogy egészséges önbizalmunk legyen és bízzunk a párt és tömegek erejében. Ha jólesett a gyűlésen tapasztalni (Köztársaság téri okt. 30-i gyűlés), amit ott láttak, bíz53