A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

fordítva, mert különösen az ellenforradalmi idők után megint egy sor kérdésben nagyon nagy segítséget jelentett a mi számunkra a szovjet tanácsadók jelenléte. Véleményünk az, hogy persze enélkül is megoldható, és javasoljuk, hogy bizonyos időszak alatt történjen ez a felszámolás. Van egy terület, ahol nekünk komoly problémát jelent az állandó szakértők visszahívása, ez az urán-kérdés. Őszintén meg kell mondani, hogy nekünk valami nagy tapasztalatú specialista-gárdánk nincs, és ezért nagyon nehéz itt a tanácsadókat nélkülözni, úgyhogy majd valószínűleg azt fogjuk javasolni, hogy ezen a területen egy kicsit hosszabb idő alatt számoljuk fel ezt a rendszert, nem tudom én, talán három esztendő alatt, a többi területen pedig egy év alatt fel fogjuk számolni. Itt tulajdonképpen már csak emberekről van szó, egy-két tucat emberről van szó, hogy vissza kell őket küldeni, és néhányat mondjuk még ott az urániumnál kérjük, hogy vagy három évig hagyjanak itt. A magyar-jugoszláv viszonynak is van egy új momentuma, ezt a TANJUG közlésből az elvtársak ismerhetik,

5

. Válaszolt a jugoszláv kormány a mi júliusi jegyzékünkre, mégpedig három dologgal válaszolt. Először ilyen szóbeli közlésekkel, amiket az itteni nagykövet mondott el a mi külügyi funkcionáriusainknak. Ezek csak úgy csöpögtek a lojalitástól, hogy nagyon rossz ez a helyzet javítani kell, nem akarjuk élezni és így tovább, és általában minek ez a veszekedés, és nekik problémájuk, hogy a szocialista országokkal is valahogy ezt rendezni kellene, javítani a helyzetet. Ez volt a szóbeli közlés, amit mi örömmel üdvözöltünk. Azután volt a szóbeli közlésnek egy pontja, ami azért már ténykérdés. Közölték, hogy amit most ők válaszolnak, emiatt nem szándékoznak ezt a jegyzéket publikálni. Mindenesetre ez egy olyan tény, ami arra vall, hogy nem az élezés felé akarnak menni, hanem az enyhítés felé, legalábbis jugoszláv-magyar vonatkozásban. A második a jegyzék. A jegyzék kifejezéseiben nem durva, de a tényeket illetően egészen kategorikusan elutasító. Olyan érvelései vannak, hogy megáll az ember esze. A tényeket szemrebbenés nélkül letagadják, viszont sorra veszik a mi jegyzékünk állításait, hogy ez sem igaz, az sem igaz, amaz sem igaz. Hogy lehet ilyent feltételezni egy jugoszláv diplomatáról és így tovább, és azonkívül van ott egy-két - megmondom őszintén - sértő megállapítás, amelyben azt mondják, hogy ezeket bizonyos tényezők azért hozták fel - mármint a magyar jegyzékben -, mert rontani akarják a jugoszláv-magyar viszonyt, és ez része a jugoszlávellenes kampánynak. A bírói eljárásra

6 meg a fő érvük az, hogy ez a tárgyalás zárt tárgyalás volt, és már a Rajk-ügyből ismeretes, hogy egy zárt tárgyaláson mindenféle tényeket lehet konstruálni. Szóval ilyen durva megállapítások, bár mondom, hogy a hangjánál igyekeztek a sértő megállapításokat kerülni. Végül átadtak nekünk egy, valami 130 okmányból álló okmány-gyűjteményt, ahol tárgyalják az egész jugoszláv-magyar viszony alakulását az utóbbi években. Ez a mi számunkra egyelőre áttekinthetetlen, mert persze ezt az egész főzeléket is szerb nyelven adták ide, de amennyire ismeretes, ez ilyen teljesen felszínen mozgó különböző megállapodások gyűjteménye. A ma létező vezető párt és állami funkcionáriusoktól - majdnem mindenkitől idéznek valamit 1954-től, 1955-ből, 1956-ból, tőlük is, hogy javítani kell a viszonyt, meg nem kell javítani, meg miért romlott stb. Nem is tudom, hogy minek nevezzük ezt, vagy mi célt szolgál ez. Úgy gondoljuk, talán arról van 538