A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

Tehát az amerikai és a kínai népköztársasági fél nem tárgyalhat tűzszünetről, mert a két ország között nincs háború. Még egy momentumot említek meg: a kínai elvtársak véleménye szerint ez a feszültség, ami ott fennáll, nagyon hosszú ideig eltarthat. Tehát a különböző konfliktusok, összeütközések, feszültség és a többi. Az a véleményük, hogy rájuk nézve nem veszélyes, hogy a feszültség hosszú időn keresztül fennáll. Az Egyesült Államokra nézve azonban veszélyes. Különböző okoknál fogva az Egyesült Államok politikailag el vannak szigetelve ebben a kérdésben, még a saját partnereiktől is, mert akármilyen homályos formában, de azért már az összes főpartnereik pl. Anglia - megmondták, hogy ebben a. jelenleg folyó amerikai erőszakoskodásokban nem mennek az Egyesült Államokkal. A franciák meg hallgatnak, szóval különböző módon már kifejezésre juttatták, hogy nem mennek vele, tehát izolálva vannak, amihez hozzájárul az is, hogy az Egyesült Államokon belül vannak igen jelentős körök, amelyek elítélik a kormánynak ezt a politikáját. Tehát, ha ez tartós, az az Egyesült Államokra nézve rossz, a Kínai Népköztársaságnak pedig módot ad arra, hogy leleplezze az amerikai imperialista agressziót és politikát, és ennek az amerikai agresszív politikának növelje az elszigeteltségét. Egy másik tényező, ami a feszültség tartósságában az amerikaiakra nézve hátrányos az, hogy igen jelentős erőik vannak ott lekötve, és a kínai elvtársaknak a véleménye az, hogy az amerikai imperializmusra és általában a nemzetközi imperializmusra nézve ez hátrányos körülmény, annak a hátrányait viselniök kell, mert az, hogy ott jelentős amerikai erők vannak lekötve, azt jelenti, hogy máshonnan kell, kellett elvonniuk erőiket, és ez más szabadságukért küzdő népeknek jobb lehetőséget biztosít. Ezeket a momentumokat akartam felemlíteni. Az algériai kormányról,

2 amely a közelmúltban alakult. Eddig ezt a kormányt elismerte kilenc arab és nemarab ország, olyan országok, amelyek nem-szocialista országok, és elismerte három távol-keleti szocialista ország: Kína, Vietnam és Korea. Most mi a vélemény a mi köreinkben, a szocialista országok kormányköreiben? Itt a vélemény az, hogy az algériai szabad kormány távoli perspektívában elismerést fog nyerni a szocialista országok részéről. A jelenlegi helyzetben azonban célszerűbb azt az utat választani, hogy megadni ennek a kormánynak minden politikai támogatást és egyéb támogatást társadalmi úton, azonban a hivatalos elismerést nagyon gondosan kell mérlegelni, és nem kell túl sürgősen intézni, mert itt bizonyos olyan komplikációk jelentkeznek, amelyekkel számolni kell. Ez végeredményben mégis csak egy ellenkormány, s a francia kormány álláspontja az, hogy az egy megyéje Franciaországnak, aminek megalakult egy kormánya. Ennek a diplomáciai elismerése mégis azt jelenti, hogy egy ellenkormány elismerése, ami a diplomáciai viszonyokban komoly, nagy probléma. És egyelőre úgy néz ki, hogy - itt nem évekről van szó természetesen, hanem a jelen szituációban - mérlegelni kell, hogy ezek az elismerések mikor célszerűek és mikor nem, de fenntartás nélküli társadalmi támogatást kell nyújtani ennek az algériai kormánynak, amely természetesen az algériai népnek igaz képviselője, milliószor inkább, mint az a francia kormány, amely ott tűzzelvassal kormányoz. Ez az oka tehát, hogy így alakult a helyzet, hogy kilenc nemszocialista és három szocialista kormány ismerte el csak eddig. Csak megemlítem ehhez, hogy mondjuk, ha pl. a Szovjetunió elismerné, 535