A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

vonalat vitt olyan irányban, hogy a párt befolyása a hadsereg felé csak az ő személyén keresztül legyen, más ne avatkozzon bele. Ez a hadseregen belül egyébként kellemetlen dolgokra vezetett, ilyesmit is említettek. Lassan olyan szellem alakult ki a tisztikarban - mivel 30 év hadseregben töltött szolgálat után nyugdíjba mehetnek -, hogy a 30 szolgálati év körüli tiszt a száját ki nem nyitotta, mert akkor röpül. A személyi kultuszból ismert jelenségek léptek fel a hadsereg tisztikarában. A katonatisztek körében olyasmit engedett meg, ami megalázta őket. A tárgyalás során és egyébként is felmerült, hogy mi vezette Zsukov elvtársat erre az útra. Oda kellett kijutni [sic!], hogy a II. világháború alatt kiváló katonai vezér volt, nagyszerűen harcolt, bátor ember volt, nagyon megbecsülték, szerették az emberek, és ez a fejébe szállt. Olyasmi is szóba került, hogy talán öreg már. Ez is tényező lehet abban, hogy elveszítik a józan eszüket? (Derű) A Központi Bizottság ülése egyébként teljesen elvtársias szellemben folyt, rendesen beszéltek egymással, Hruscsov elvtárs tegező viszonyban van Zsukov elvtárssal. Hruscsov elvtárs azt mondotta Zsukov elvtársnak, hogy nem érted, hogy 61 éves vagy, nem tanultad meg, hogyan kell viselkedni kommunistának és embernek? Nem érted meg, hogy én is, meg te is olyan emberek vagyunk, akik nem mennek a vásárba, hanem jönnek a vásárról, és ennek bizonyos következtetései [sic!] vannak. Úgy látszik, Zsukov elvtárs nem kommunista módon kezdett gondolkozni. Előfordult vele, hogy pártmunkásokkal beszélve azt mondotta, hogy maguk 40 éve fecsegnek, tönkreteszik a hadsereget, ha a maguk kezébe tőrt adnának, lemészárolnák az egész hadsereget. Tisztelet, becsület Zsukov elvtársnak, nagy katonai érdemei vannak, most is jó katona, de az, hogy a hadsereg a párt eszmei és politikai irányítása nélkül éljen és fejlődjön, nem lehet, ebből le kell vonni a konzekvenciát. A katonai vonatkozású részét nem akarjuk és nem tudjuk megvitatni és nem is célunk. Nem mint bűn, hanem mint hiba jelentkezik, hogy Zsukov elvtárs a II. világháború időszakának harcában él gondolatban, mutatja az, hogy bombázók, ágyúk, hadihajók gyártását szorgalmazta. Mit érnek ezek a régi értelemben vett hadihajók és bombázógépek, mikor vannak olyan rakéták, amiért a szovjet tudósokról csak tisztelettel lehet beszélni. Olyan gyújtószerkezet nélküli bombák vannak, melyek a legvastagabb falú páncélos hadihajóba könyedén behatolnak. Nyilvánvaló jó katona volt és az is,»de a korral nem tudott úgy haladni, ahogy kellett volna. Erről van szó, elvtársak. Amikor bennünket informáltak a KB ülésről, úgy kezdte az elvtárs, hogy megint egy jó dologgal jövünk. Az én válaszom az volt, ha kellemes, ha nem, muszáj megmondani, legfeljebb az ünnep után jobb lett volna. Most egy kicsit zavar. Az elvtárs azt mondotta, ha ezt a kérdést az emberekkel megbeszéljük, megértik, jön az ünnep, és utána nem is fognak vele foglalkozni. A dolog lényegét kell az elvtársakkal megértetni, nyíltan és őszintén. Néhány belső pártkérdés és belpolitikai kérdés. Ami a pártértekezlet hatását és visszhangját illeti, arról a Központi Bizottság nyugodtan megállapíthatja, hogy jó volt, a párton belül és a párton kívüliek között is. A testvérpártoknak is ez a véleményük. Ami a pártértekezlet határozatait illeti, meg kell mondani, hogy ezeknek a határozatoknak ismertetése egy bizonyos zökkenővel megtörtént. A zökkenő az volt, hogy az 48