A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)
alapszervezetekben előbb kezdték ismertetni, mint ahogy az anyag odaérkezett volna. De azután újra megtárgyalták. Ezekkel a határozatokkal kapcsolatban van egy másik feladat is. A felhasználása a mindennapi munkában. Ez általában nem történt meg. Ez azonban olyan feladat, amit mindig el lehet végezni, ha eddig nem végezték el. A pártszervezeteknek azt kell ajánlani, szedessék elő a pártértekezlet határozatait, és nézzék meg, hogy ezzel kapcsolatban mi a saját területükön a konkrét munka. Milyen értelmes intézkedésekkel lehet azt tovább erősíteni vagy realizálni a saját munkájukban. Ezt a munkát általában még két hónappal később is nyugodtan el lehet végezni, ez csak hasznos lehet. Ennek a politikai munkának eredményeképp a pártértekezlet után a pártegység növekedett. Vegyük csak azt a kérdést, ami az embertelen, intrikus szellemmel kapcsolatban uralkodott. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez nagymértékben csökkent. A jobboldali nézetek elleni politikai harc a mi pártéletünkben jól folyik, legalábbis olyan mértékben, hogy a párttagok gondolkodása megváltozott, nyíltan jobboldali nézetekkel általában nem lépnek fel. Elég eredményesen folyt a harc bizonyos szektás politikai jelenségek ellen, amelyek abban az időben fennálltak a párt életében. Ami ugyanennek a harcnak ideológiai részét illeti, ott nagyon keveset csináltunk. (Revizionizmus elleni ideológiai harc.) Ezzel kapcsolatban nagyon érdekes és kifejező az, amit az egyik Békés megyei jelentésben láttunk. Az egyik alföldi városi pártszervezet jelenti: a parasztok azt mondják, nem tudják, hogy Nagy Imre revizionista volt vagy sem, de azt tudják, hogy gazember és áruló volt, és ezért kell vele szemben harcolni. Gyakori a pártszervezet életében az olyan tünet, ami szokott ilyenkor jelentkezni: a revizionizmus és dogmatizmus egyszerre. A végén egyik sem hasonlít ahhoz, amit elképzelnek. Meg kell említeni még a politikai jelentőségű kérdések között a párttagok és a funkcionáriusok állásfoglalását az állampolgárok jogaival kapcsolatban. Ez a kérdés még mindig nem elég tiszta. Az egyik dunántúli városban vitatkoztak erről, ahol nem tudják elképzelni, hogy a tanácsoknál mezőgazdasági vonalon például párton kívüli ember is lehet osztályvezető. Akik ilyen nézetet képviselnek, természetesen nem rosszindulatúak. Az a nézetük, csak az becsületes ember, aki belép a pártba, a párton kívüli nem becsületes állampolgár. A pártértekezlet óta a párttagság száma 38 000-rel növekedett. Ez általában egészséges növekedésnek tekinthető. De nekünk a jövőben foglalkozni kell ezzel a kérdéssel is. A pártépítés hogyan történjék egészséges formában, nehogy automatizmus érvényesüljön, hogy minden évben pl. 40 000 embert beszervezünk a pártba, és két esztendő múlva a párt olyan legyen, ami nem helyes. Meg kell említeni a KISZ értekezlete 9 kapcsán, hogy a párt nagyon komoly politikai sikert ért el: 170 000 fiatal munkás, paraszt, értelmiségi vallja magát kommunistának. Alig hét hónapos szervezés alatt 10 igen fontos szervezett erő tömörült ebbe az ifjúsági szövetségbe. Itt nagyon sokat kell foglalkozni a pártszervezeteknek a KISZ taglétszámának kérdésével. Van egy olyan mechanikus átvétel. Meg kell azonban említeni, hogy a KISZ beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az ifjúsági szövetség mindenütt ott van, beleértve az egyetemeket is, és vívja a maga politikai harcát. 49