A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

Mit állapított meg e számos értekezlet után a Központi Bizottság? Megálla­pította, hogy Zsukov elvtárs mint honvédelmi miniszter munkája, maga­tartása olyan volt, amely csökkentette a párt vezető szerepét a hadseregben, sőt veszélyes irányba vitte. Bizonyos személyi kultusz itt a dolog lényege. Zsukov elvtárs nem a pártvezetőség szerepét igyekezett erősíteni, hanem személyikultusz-féle alakult ki körülötte. Tehát a pártvezetése, a hadseregen belüli pártmunka Zsukov tevékenysége következtében megromlott, és ál­talában romlott a helyzet a hadseregben. Ez a dolog lényege. Azt szögezték le elvileg, hogy a hadsereget politikailag feltétlenül és nem vitatható módon a pártnak kell vezetnie, és a hadseregen belül a pártmunkának óriási jelen­tősége van, mert ha ott nem folyik a pártmunka, az ideológiai, politikai mun­ka, akkor a fegyelem megromlik, pedig az öntudatos fegyelem a szovjet had­seregnél követelmény. Zsukov tevékenységét különböző ismert és részben ezekben a vitákban fel­színre került tények alapján állapították meg. Elővették Zsukov elvtárs külön­böző rendelkezéseit, napiparancsait, intézkedéseit, és ezek között voltak olyanok is, hogy pl. a Központi Bizottság illetékes szerveinek tudta és bele­egyezése nélkül valami parancsban a pártszervezetet valamilyen vonatkozás­ban a parancsnok alá rendelte, tehát az egységben működő pártszervezet a parancsnok alá tartozott. Ebből olyan furcsa helyzet alakult ki, hogy mivel a parancsnokok egy része párttag, másik része nem párttag, a pártszervezetet a párton kívüli parancsnok alá rendelték. Zsukov elvtársnak volt olyan kez­deményezése - ez év júniusában az Elnökséghez is bevitt ilyen javaslatot -, hogy szüntessék meg a Központi Honvédelmi Tanács keretében működő Katonai Tanácsot. Ezt elutasították. A Szovjetunióban - nem ismerem pon­tosan ezt a rendszert - nagy katonai körzetek vannak (pl. a kaukázusontúli, krími stb.), és minden katonai körzetnek van egy szerve, azt hiszem hadi­tanácsnak hívják, amelynek olyan az összetétele, hogy annak a területi párt­titkár is tagja. Van ilyen rendszer: ott van a parancsnok, a területi bizottság titkára és a hadsereg politikai helyettese. A mi terminológiánk szerint a területi titkár, a katonai körzet parancsnoka és annak politikai helyettese. Ez állandó és nagyon fontos dolog abból a szempontból, hogy a pártszervnek legyen betekintése és befolyása a hadseregre. Zsukov elvtárs ezt, mint nem szükséges dolgot, meg akarta szüntetni. Miután az Elnökségben megtár­gyalták és levették ezt a javaslatot, mint nem helyest, napirendről, Zsukov elvtárs tett olyan kijelentést egy országos katonai értekezleten, hogy bár ilyen irányú javaslatához az Elnökség nem járult hozzá, ő ettől függetlenül fel fog­ja számolni a katonai tanácsokat, amelyek bénítják a parancsnokokat. Volt olyan tény is - amely nem utolsó dolog -, hogy amikor a szovjet had­seregnél végrehajtották a létszámcsökkentést, redukálást - többször is hajtot­tak ilyent végre -, ez Zsukov elvtárs intézkedése folytán úgy sikerült, hogy a parancsnokok, törzsek, egyéb intézmények maradjanak, de a hadsereg poli­tikai szervezeteinek létszámát radikálisan lecsökkentették, és egészen nagy egységeknél leépítés címén leépítették az összes politikai szerveket. Végül volt Zsukovnak olyan indítványa is, hogy a Belügyminisztériumot a Honvédelmi Minisztériumnak rendeljék alá, tehát a belső biztonsági fegy­veres erőket és a határőröket is. Ebből az egészből kialakult az a kép, hogy Zsukov elvtárs egy határozott 47

Next

/
Thumbnails
Contents