A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

gyakran előfordul, hogy megsértik a szövetkezeti demokráciát. Békés megyében például egyes termelőszövetkezetekben hónapokig nem tartottak közgyűlést, s az elnök vagy egy-két vezetőségi tag önkényesen vezeti a gazdaságot. A gépállomási agronómushálózat megszüntetésével megszűnt a rendszeres szakmai útmutatás is. A községekbe kihelyezett gazdasági felügyelők sok adminisztratív elfoglaltságuk miatt szinte képtelenek a termelőszövetkezeteknek komolyabb szakmai segítséget nyújtani s emellett sok esetben nem is tekintik első számú feladatuknak a termelőszövetkezetek hathatós szakmai segítését. A tsz-elnökök gyakran cserélődnek. A helyzet e tekintetben a szakembereknél még súlyosabb: pl. a túrkevei „Vörös Csillag" tsz-ben alakulása óta 20 mezőgazdász, a „Búzakalász" tsz-ben 12 mezőgazdász volt. A 2607 mezőgazdasági tsz-ből csak 248-nak van saját erejéből fizetett agronómusa (májusban még 350-nek volt), míg az állami támogatással igénybe vehető 800 szakemberből mindössze 401-et alkalmaztak. (Mezőtárkányban pl. 13 tszcs, 3 mezőgazdasági tsz működik, azokban egyetlen szakember sincs.) 3. Jelenleg 819 termelőszövetkezeti csoport működik 34912 taggal, 211 946 kh földterületen. Az utóbbi hónapokban a felülvizsgálatok során több tszcs-t feloszlattak, mivel nem fogadták el a termelőszövetkezeti csoportok gazdálkodására vonatkozó alapelveket. Az ellenforradalom előtt 1057 termelőszövetkezeti csoport volt. Kilépés és feloszlás főleg azokon a helyeken volt, ahol a csoportok közös tevékenységet nem, vagy alig folytattak. Az újonnan alakult termelőszövetkezeti csoportokra jellemző, hogy tagjai általában volt termelőszövetkezeti vagy tszcs-tagok. A Tiszántúlon jelenleg több termelőszövetkezeti csoport van, mint az ellenforradalom előtt volt. (Szolnok megyében p. 129-ről 137-re, Békés megyében pedig 120-ról 174-re nőtt a tszcs-k száma.) A szakcsoportok és társulások száma 2187, 150-nel több, mint az ellenforradalom előtt volt. A szakcsoportok és társulások száma 64643 fő, földterületük 61 479 kh, állatállományuk 63 571 db. Az egyszerűbb szövetkezeteknek csak kisebb része felel meg a Politikai Bizottság által meghatározott alapelveknek. A termelőszövetkezeti csoportok és szakcsoportok jelentős része nem folytat közös termelési tevékenységet, nincs közös szövetkezeti alapjuk és az értékesítést egyénileg végzik. Jellemző, hogy a tszcs-k mintegy egyharmada a legminimálisabb munkát, még a szántást sem végzik közösen. A gépállomásokkal a tagok egyénenként kötnek szerződést. Sok helyen még a tagosított állami tartalékföldet is egyénileg művelik. A csoportok többségében nem folyik tervszerű gazdálkodás. A közös beszerzés főleg műtrágya, növényvédő-szer, minőségi vetőmeg, mezőgazdasági kisgépek és mezőgazdasági felszerelések vásárlására terjed ki. Közös szövetkezeti alapja csak a termelőszövetkezeti csoportok mintegy 10 százalékának, közös állatállománya mindössze 28 termelőszövetkezeti csoportnak van. A közös beruházások és közös tevékenység elmulasztása az elmúlt évek helytelen gyakorlatából adódik, mivel ezt állami és pártszervezeteink nem követelték meg, s így a csoportok nagy része az egyéni gazdaságok konzerválását szolgálta. A párt- és állami szerveink a legtöbb helyen ma sem foglalkoznak komolyan az egyszerűbb szövetkezetekkel, annak érdekében, hogy növekedjék ezeknek a közös tevékenysége. így ez a tendencia jelenleg is érvényesül több termelőszövetkezeti csoportnál. A termelőszövetkezeti csoportok többségében a betakarítás is egyénileg történik. Ezért közös jövedelem nincs. Ahol egyes növényféleségeket mégis közösen termelnek- főleg állami tartalékföldeken termelt szerződéses növényeknél -, ajövedelmet általában a ledolgozott munkanapok, a végzett munka arányában osztják el. Tapasztalatok szerint az egy tagra jutó jövedelem 10-20 ezer forint között van. Az előző évekhez viszonyítva minden megyében nőtt a jövedelem. A termelőszövetkezeti csoporton belül sok helyen (Békés, Heves, Szolnok megyék) a lófogattal rendelkező tagok kihasználják a lófogattal nem rendelkező tagokat. A szakcsoportok és társulások körülbelül 50-60 százaléka végez valamilyen közös tevékenységet és mintegy 10-15 százalékában folytatnak közös gazdálkodást kisebb-nagyobb területen. A közös gazdálkodást folytató csoportok többsége állami tartalékföldön gazdálkodik. A szőlő- és gyümölcstermelő szakcsoportok általában csak közös értékesítési és beszerzési tevékenységet folytatnak. A közös értékesítés a szakcsoportok és társulások részéről 1956-hoz képest visszaesett. Több helyen elterjedt a tartalékföldeken alakított „névleges" társulás és szakcsoport, amelyeknek tagjai párt-, állami, földművesszövetkezeti funkcionáriusok, akik ténylegesen nem dolgoznak. (Például Szolnok megye központi járásában 40 funkcionárius ilyen tevékenységére a brigádvizsgálat derített fényt.) A tszcs-k, társulások és 315