A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

szakcsoportok tevékenységét tapasztalataink szerint az illetékes szervek nem ellenőrzik, csak a megalakítással törődnek, utána elhanyagolják - éppen ezért a helytelen tendenciák szabadon érvényesülhetnek és szinte vonzzák a spekuláns, kupeckedő, sőt deklasszált ele­meket. A szakcsoportok közös vagyona 1957-ben többszőrősére emelkedett. Általános tapaszta­lat, hogy a szakcsoportok közös értékesítéséből származó jövedelmük 10-20 százalékátfor­dítják a közös vagyon fejlesztésére. Megállapításunk szerint az alacsonyabb típusú szövetkezetek fejlesztésére a lehetőségek általában nagyok. Ezt realizálni azonban csak akkor tudjuk, ha párt- és állami szerveink megszüntetik irányukban a közömbösséget, az idegenkedést, és megfelelően foglalkoznak velük, úgy, hogy a közös értékesítés mellett a közös termelői tevékenység is elszaporodjon bennük és saját erőből teremtsenek közös alapot, közös beruházásokat. Mindez nem megy harc nélkül. A céltudatos, tervszerű, felvilágosító szervezőmunkát s az ezzel járó politikai harcot azonban nem lehet megkerülni. 4. Az állami mezőgazdasági gépállomások 1957-ben önálló vállalati gazdálkodásra tértek át. Ennek eredményeként szinte mindenütt javult a gépi munkák minősége, nagyobb gon­dot fordítanak az önköltség csökkenésére, általában ajövedelmezőbb gazdálkodásra. Az el­múlt évben 1 nh munka önköltsége országosan a tervezett 125,5 forinttal szemben 121,41 forint lett, és a 254 gépállomásból 217 nyereséggel zárt. Összes nyereségük 77,1 millió fo­rint. A minden áron való jövedelmezőség azonban komoly hibák forrásává is vált; többek között a termelőszövetkezeteket a gépállomások úgy kezelik csak, mint „ügyfeleket". Még most sincsenek eléggé anyagilag érdekeltté téve a termelőszövetkezetek gazdálkodásának megjavításáért. A gépi kapacitásuk lekötése, kihasználása lefoglalja minden idejüket, így a gépállomások vezetői nem tudnak aktívan részt venni a termelőszövetkezetek közgyűlésein és egyéb rendezvényein. így érvényesül az a szemlélet, úgy a gépállomások, mint a termelő­szövetkezetek részéről, hogy „én nem avatkozom be a te ügyedbe, hagyj te is békén". Helyes az a megkezdődött gyakorlat, hogy a termelőszövetkezetekbe gépállomási traktorosbrigá­dot vagy traktort helyeznek ki állandó jelleggel. Ezeken a helyeken a jobb és időben végzett munka alapján javul a termelőszövetkezetek és a gépállomások termelési kapcsolata. A termelőszövetkezetek egy részében kifogást támasztanak a gépállomások traktoros­gárdájának összetételével kapcsolatban. Sajnos, egyes gépállomásokon még mindig azok számítanak a legjobb szakembereknek, akik cséplőgép- vagy traktortulajdonosok voltak. Ezek többsége azonban politikailag nem megfelelő. Annak ellenére, hogy a gépállomá­sokról sok osztályidegen és az ellenforradalom alatt „hőbörgő" elemet elbocsátottak, több gépállomáson még mindig találhatók ilyenek. Ilyen és hasonló okok miatt a gépállomá­soknak a falvi politikai életének irányítására csak kevés befolyásuk van. A tsz-terület csökke­nése miatt a gépállomások munkájában nagyobb arányú lett az egyénileg gazdálkodó pa­rasztok részére végzett munka. Ez a munkaszervezést rendkívül bonyolulttá teszi, amit a múlt évben nem sikerült tervszerűen megoldani. Mutatja ezt az is, hogy a gépállomások éves tervüket csak 94 százalékra teljesítették. Ugyanakkor gépi kapacitásuk az 1957. évi terv­nél is jelentősen nagyobb. A traktorosok egy része különösen a főszezonok idején előszere­tettel dolgozik parasztoknál, mivel a jómódú egyéni parasztok részéről nagy méreteket öl­tött a traktorosok megvesztegetése, lefizetése stb. Egyes helyeken ez odavezet, hogy elhanya­golják a kis- vagy szegényparasztoknak végzendő munkákat és szinte kiszolgáltatják őket az igauzsorának. A gépállomások gépparkja egyoldalú, főleg elavult szántótraktorokból áll, kevés az uni­verzális traktor (az egész traktorparknak csak 16,8 százaléka) és a hozzávaló munkagép. így az alapvető gépi munkák (szántás, cséplés, gabonabetakarítás stb.) mellett az egyéb mező­gazdasági munkákat csak hiányosan tudják ellátni. A géppark ilyen összetétele mellett a ter­melőszövetkezetek részéről - a belső gazdasági munkák gépesítésére - továbbra is fokozot­tabban fennáll a saját gépvásárlásra való törekvés. A gépállomások gépeinek pótalkatrész-ellátása még mindig részben megoldatlan. Sok esetben egyes alkatrészekhez csak korrupciós úton jutnak hozzá. 5. Az állami gazdaságok az elmúlt év során jelentősen előrehaladtak mind a termelés­ben, mind a gazdálkodásban. Az elért eredmények a kedvező időjárás mellett a gazdaságok vezetésében és szervezésében bekövetkezett változásoknak- a kötetlenebb tervezés és szaba­dabb bérgazdálkodás, nagyobb önállóság - következményei. A fentiek eredményeként az állami gazdaságok, a tervezettnél 1800 vagon kenyérgabonával, 889 vagon cukorrépával, 316

Next

/
Thumbnails
Contents