A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

melőszövetkezeti tagság 14,2 százaléka, a gépállomási dolgozók 21 százaléka, az állami gaz­dasági dolgozóknak pedig 8,1 százaléka párttag. A fenti számok azt mutatják, hogy a falusi pártszervezetek összetétele nem kielégítő, bár a falusi dolgozó lakosság minden rétege helyet kap, kevés a dolgozó paraszt és viszonylag magas az alkalmazotti párttagok aránya. Ez arra mutat, hogy egyes helyeken veszélyesen el­szakadtak a dolgozó parasztság fő tömegét kitevő egyénileg gazdálkodó parasztságtól. (Dé­vaványán pl. csak 1, Böhönyén 4, Kunhegyesen 6 egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt van a pártszervezetben. Az ilyen falusi pártszervezetek száma azonban nem kevés.) Meg kell je­gyezni, hogy az alkalmazotti párttagok jelentős része munkás-vagy parasztszármazásű. Az al­kalmazotti párttagok magas arányszáma többek között arra mutat, hogy többen pozíció­féltésből lettek tagjai a pártnak. Kevésnek kell tartani az állami gazdasági dolgozók körében is a párttagok arányát, különösképpen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy e gazdaságokban mezőgazdasági munkások és félproletárok dolgoznak. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszti párttagok alacsony arányszámának több oka van. így például az, hogy 1951-52-től kezdve az MDP-ben is állandóan csökkent az egyéni pa­rasztok aránya. Ezenkívül az is, hogy az ellenforradalmi terror több helyen megfélemlítette a volt párttagokat. Döntő oka azonban az, hogy a legjobban gazdálkodó, állampolgári köte­lezettségeit pontosan teljesítő, a népi demokráciához hű kis- és középparasztok között párt­szervezeteink nem végeznek céltudatos, nevelő, felvilágosító munkát azért, hogy közelebb hozzák, s az arra érdemeseket fel is vegyék a párt soraiba. Nem vonják be a leghaladottab­bakat a párt körüli aktívába, holott ez nevelésüknek is a legcélravezetőbb módja. Végül tá­vol tartja az egyénileg gazdálkodó parasztokat a párttól az is, hogy attól tartanak: ha belép­nek a pártba, be kell lépniük a tsz-be is. A falusi pártszervezetek az MDP legjobb, legaktívabb tagjaiból szerveződtek újjá. Leg­nagyobb részük régi, 1'945-46-os párttag. A pártszervezetek ezen egészséges, szilárd magja azonban sok helyen eléggé távol áll a falu dolgozó tömegeitől és nehezen tud változtatni a régi helytelen, a meggyökeresedett szektás módszereken. 2. A pártszervezetek belső élete az elmúlt évekhez viszonyítva feltétlenül - bár a lehetősé­gekhez képest nem eléggé -javult. Az MSZMP Központi Bizottságának határozott, egyenes politikai vonalvezetése - szemben az MDP cikcakkos politikájával - kedvező hatással van a falusi pártszervezetek működésére is. A vezetőségi üléseket, taggyűléseket elég rendszere­sen megtartják, és - különösen az átigazolások, tagfelvételek lebonyolításánál - nagyobb aktivitás, bátrabb, nyíltabb véleménynyilvánítás tapasztalható. A tagkönyvcsere sikeres lebo­nyolítása is újabb lendületet adott a párt belső életének, fegyelmének megszilárdulásához. A falusi pártszervezetek munkája szempontjából alapvető fontosságú három párthatározat (az országos pártértekezlet határozata, az agrártézisek, a Politikai Bizottság határozata a ter­melőszövetkezetek gazdasági, politikai, szervezeti megerősítéséről) megadta a falusi párt­munka kereteit. E határozatok egyes alapvető tételei (az országos pártértekezletnek az ellen­forradalmat ellenforradalommá nyilvánító, az agrártéziseknek a begyűjtés eltörléséről, a belterjességről és a szövetkezeti mozgalom fejlesztésében az erőszakos módszereket elítélő, a Politikai Bizottság határozatának a termelőszövetkezetek árutermelésének fokozásáról szóló stb tételei), közismertek a falusi dolgozók között és nagymértékben egyetértenek ve­lük. Ez a falusi pártszervezetek munkáját jelentősen megkönnyíti. Mindezek ellenére a fa­lusi pártszervezeteink működésére több súlyos hiba, hiányosság jellemző: a) Az említett három alapvető párthatározat sorsa élesen rávilágít a falusi pártszervezetek működésének egyik legalapvetőbb hibájára. A tapasztalatok úgy összegezhetők, hogy a me­gyei és járási pártbizottságok a legtöbb helyen komoly erőfeszítéseket tettek e határozatok levitelére, de az alapszervezetek tagságához és a falusi lakossághoz csak nagyon hosszú idő után és nagyon hiányosan jutottak le. A Politikai Bizottság a termelőszövetkezetekről szóló határozatát pl., amelyet augusztusban adtak ki, november végén még a legtöbb falusi párt­szervezetben és termelőszövetkezetben nem ismertették. Az országos pártértekezlet határo­zatának és az agrártéziseknek is csak kis része jutott el a falusi lakosság többségéhez, s nem képezik e határozatok ma még a falusi pártmunka alapját. Sok helyen e határozatoknak csak azokat a részeit ismertették, amelyek népszerűek voltak, s amelyeknél kisebb-nagyobb ellenállásra számítottak, azokat elhallgatták. Erre az utóbbi sorsra jutott sok helyen az or­szágos pártértekezlet határozatának az a pontja, amely szerint „a párttisztség kivételével pár­tonkívüliek is betölthetnek bármilyen közfunkciót". Hasonlóan ez lett a sorsa egyes helye­ken az agrártézisek III. fejezetének, amely a mezőgazdaság szocialista átépítésének irány­308

Next

/
Thumbnails
Contents