A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

merevséget, akkor már felgyülekeztek egy kicsit a kapunál, várták a bebocsátást. Ezt mi úgy számítjuk viszont, hogy ha szervezett egyéni agitáció nélkül 2 és fél ezer tag belép, akkor véleményünk szerint, ha szervezetté tesszük, meg vagyok győződve arról, hogy Szolnok megyében az idén és a következő évben sokkal bátrabban és törés nélkül megyünk előre. De hallgassák meg mindjárt az elvtársak azt is, hogy nálunk most egy komoly probléma kezd jelentkezni. 450 000 kat. hold van benn a termelőszövetkezetekben és a tszcs-kben, ebből konkrétan 206000 a tsz-ben. Van 45 000 hold állami tartalékföldünk, ezeknek el kell dönteni a sorsát, mert ezek [sic!] igen rablógazdálkodást folytatnak. El kell döntenünk, hogy odaadjuk-e a tszeknek. Meg is lesz ez oldva, most egy csomó agrárproletár lép be, aki kevés földet hoz. Azonban jelenleg is nagyüzemeink géppel, technikával való felszerelése nem kielégítő. Ha azonban most még egy komoly földterületet viszünk be, összesen be fog jönni, nem mondok sokat, 60 000 hold ebben az évben, a gépesítés komolyan csökkenni fog a Szolnok megyei szövetkezeteknél. És ha ez így van, akkor megmondom, elvtársak, hogy félő, hogy az eredményekben visszaesés fog jelentkezni, és ez nemcsak Szolnok megyére fog kihatással lenni - mi úgy értékeljük -, hanem az országra. Ezért azt gondolnánk, hogy - és erre Dögei elvtárs tett is ígéretet, én azonban szükségesnek tartom felvetni - valahogy egy kicsit meg kellene gyorsítani ezt a bizonyos súlypontképzést, hogy le legyen fedezve az, amit mi mozgalmi fejlesztési vonalon tervezünk, vagy ha úgy látjuk, hogy nem bírja az ország, hát akkor azt mondjuk, kérem, elvtársak, egy kicsit vissza kell tartani a tempót. Csak három számot mondok: 75 000 parasztgazdaság, 56 000 8 holdon aluli. Mi nyugodtan ki merjük jelenteni, hogy Szolnok megye szövetkezeti parasztjainak átlagjövedelme 1957-ben a 8 holdas parasztgazdaságokat jövedelemben verte. Ebből mindjárt adódik egy szám, hogy 56 000 olyan paraszt van, akihez mi nyugodtan oda tudunk menni, és meg tudjuk neki mondani, be tudjuk bizonyítani, hogy a szövetkezeti parasztok többet kapnak, jobban élnek, nyugodtabban dolgoznak stb. Ezenkívül van még vagy 8-10 000 volt tsztag, tehát mindezt összevetve úgy értékeljük, hogy előre tudunk lépni. Egy dolog van még, elvtársak, ez a járási, illetve általában a pártmunkások, hogy mennyiben vetik bele fizikai és szellemi képességeiket. Én csak a mi megyénk nevében akarok nyilatkozni, de ismerem nagyjából Hajdú megyét és más megyéket. Véleményem szerint el tudom képzelni, hogy egy járási munkatárs nem elég lelkiismeretes, de a jellemző pillanatnyilag az, és megmondom, hogy van ebben bizonyos veszély, amit Kiss [Károly] elvtárs is felvetett, hogy ha mi azt mondjuk, hogy hosszú időre kell felkészülni, ezt a tempót, amit most diktálunk, nem bírjuk sok évig végigvinni, ki fognak hullani az elvtársak, idegileg és fizikailag. Meg kell mondani nyíltan, tavaly 9 családi perpatvar volt, hogy 3 hónapig egyetlen vasárnap nem volt otthon a férj. Hát az asszony is akart fiatalodni, moziba nem mennek el heteken keresztül. Van olyan példa, hogy Ovecskin

12 elvtárs ott járt nálunk, és a második nap este szerveztünk egy ankétot azok közül, akik az ő könyvét elolvasták, szégyen volt, hogy a pártmunkások közül hárman voltak. Az Ovecskin-könyvet elsősorban hivatalnok emberek, a megyei tanácstól olvasták, a pártmunkások nem, és így nem is tudtuk odavinni őket, hogy vitassák meg a dolgokat. Lehet nálunk is egy-két ember, aki nem elég lelkiismeretes, de pillanatnyilag én abban lá291