A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

dolgozni, és kikerüljük azt a hibát, hogy a tsz szervezése kampányszerű legyen. Az is igaz, hogy Zalában az alacsony fokú tsz-szervezéssel nem foglalkoztunk annyit, mint amennyit kellene. Azonban a munkánk fő része most a termelőszövetkezet fejlesztése, a határozat alapján dolgozunk, és türelmet kérünk a párttól. Én tudom, hogy van is türelem, érezzük is a bizalmat, de azért vagyunk türelmetlenek, hogy épp ez a bizalom ne hiábavaló legyen. Úgy érezzük, ha most tudunk nevelni olyan embereket, akik a faluval rendszeresen foglalkoznak, akkor előre tudunk menni, de ha kapkodásba fognánk, mivel le vagyunk maradva, baj volna. Ezt érzi az egész megyebizottság, és ebből a szempontból van nekünk nagyon komoly problémánk. Nagyon sokat dolgoznak az elvtársak, általában 50 tagú megyei aktíva, és a járásoknál 60 ember van, akik rendszeresen dolgoznak nemcsak a termelőszövetkezetek fejlesztése terén, hanem politizálnak is az emberekkel. Erre kérek választ, hogy mennyiben látják az elvtársak helyesnek a munkánknak ezt a formáját, reméljük, hogy hamarosan rendbe tudunk jönni. A másik kérdés, amit fel szeretnék vetni: jellemző a parasztságra, hogy hogyan él, pl. nálunk 400 ezer Ft van a parasztoknak a takarékban. Vagy egy 4 holdas gazdának 6 jószága van, e téren is elég nagy a probléma. Érdekes, ami felvetődik a választásokkal kapcsolatban, és ez különösen a tanácselnököknél mutatkozik meg, hogy félnek, hogy a választásoknál a falu dolgozói nem választják meg őket. Ezt viszont meg is mondják a parasztok. Jellemző az, hogy a tsz volt elnökét akarták most jelölni tanácselnöknek. A falu egy része nem akarja, és eljönnek hozzánk, megmondják, nézzék elvtársak, ne erőszakolják ránk ezt az embert, mert nem akarjuk, a másikat akarjuk, és ha most ránk erőszakolják, mi már megtanultuk azt, hogy hogyan kell kihúzni, majd kihúzzuk a választásoknál, és ha nem segít nekünk, kihúzzuk a járási tanácselnököt is. Ilyenfajta nyomást is tapasztalunk most. DOBI ISTVÁN elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Úgy gondolom, hogy a termelőszövetkezetek, a termelőszövetkezeti mozgalmunk történetének a tanulságait a mezőgazdaság átalakításának az érdekében alaposan meg kellene vizsgálni, mert kétségtelen olyan tanulságok és következtetések levonásának a birtokába juthatunk, amit a szocialista mezőgazdaság eredményesebb átalakítása érdekében felhasználhatunk. A mi termelőszövetkezeti mozgalmunkra, ha csak úgy rápillantunk gondteljes felelősségérzéssel, akkor egészen rossz képet látunk. De ha alaposan, körültekintően, tárgyilagosan, hozzáértéssel megvizsgáljuk azt, akkor nemcsak rossz képe van annak, vannak ott eredmények is. Az kétségtelen, hogy amit a párt kimondott nem egyszer, többször, a párt illetékes vezetősége, hogy a kettős feladatot nemcsak hogy nem tudtuk megoldani, hanem még közel sem jutottunk a kettős feladat megoldásához. Ennek az okát azért mégis meg kellene állapítani, illetve azt, hogy van-e egyáltalán mód és lehetőség, akár a mi országunkban, vagy máshol, annak a bizonyos kettős feladatnak a megoldására, illetve megvalósítására. Én erre most nem akarok kitérni, de énszerintem van mód, és van lehetőség, természetesen alaposan körül kell nézni, megtalálni a módot és az eszközöket. Ez hiányzott a termelőszövetkezeteink, termelőszövetkezeti mozgalmunk egész ideje alatt, és ez egy rossz kép. Valamint rossz kép az is, hogy a tsz-ek sorát alakítottuk meg, minden 277