A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

alapvető feltétel nélkül kényszerítettük be az embereket, nem tudtunk biztosítani nagyüzemi feltételeket, akár a gazdasági központra gondolok. Volt hely, sőt ma is nem egy hely van, ahol nem tudnak tagosított földön gazdálkodni. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a hiányában nagyüzemi eredményeket a termelésben - ha a legjobb akaratuk is megvan ezeknek a parasztembereknek - elérni nem tudnak. Jó volt a tsz-mozgalomban az - éppen ebből állapítható meg, hogy megvan az alap a tsz-ek alakítására-, hogy 800, illetve 900 olyan tsz-ünk van, amelyek 7-8 esztendő alatt a nagyüzemi gazdasági termelési eredményeket, illetve színvonalat érte el, [sic!] ha még nem is érte el azt mindegyik, a legjobb úton van ahhoz, hogy néhány esztendő alatt elérje azt a színvonalat, amire nekünk a természeti adottságunk is megvan. De vannak tsz-ek, amelyeknek ismerjük az adataikat, és ismerjük a jól kezelt kisbéri állami gazdaság adatait is. Egyes tsz-ek termelési színvonala lényegesn jobb a növénytermesztésben, állattenyésztésben, mint az előbbi állami gazdaság termelési színvonala volt. Ez amellett szól, hogy még a jól kezelt kapitalista nagyüzemnél is magasabb rendű tud lenni a termelőszövetkezeti gazdálkodás, ha az jól kézbe van véve. Nyilvánvaló és természetes ez. Abból folyik, hogy a kapitalista nagyüzemnek bérmunkásai vannak, az ott melósnak érzi magát, a viszonya nem tud olyan lenni a munkához, a munkaadójához, mint amilyen a termelőszövetkezeti tagnak a termelőszövetkezethez, amit a magáénak érez, ahol részesedésért dolgozik, és a legteljesebb mértékben érdekelve van a termelésben. Értem alatta azt, hogyha 8 mázsa búzát termel, azt osztja el maga között, ha 14-et, akkor meg azt, és miért ne termelhetne 14-et, ha egyszer a termelőszövetkezet adottsága és egyéb feltételek megvannak hozzá. Kérem, nekünk olyan termelőszövetkezeteink vannak - mondom 800, 900 -, amelyek igazolják a szocialista szövetkezeti gazdálkodás magasabbrendűségét egyéb gazdálkodási formáknál, illetve azt, hogy megfelelő az az alap, amelyre építeni kezdtük a termelőszövetkezeteket, csak a részleteiben bizony mellé-melléfogtunk alaposan. Ha megnézzük, elvtársak, hogy kik vannak ezekben a termelőszövetkezetekben, és érdemes megnéznünk a tanulság okából -, ezekben agrárproletárok és cselédemberek vannak. Ezek a mezőgazdaságból élnek, éltek, ha azt életnek lehet nevezni. Ezek a mezőgazdaságban nevelkedtek föl, de csak a fizikai munkát tanulták meg, szántottak, vetettek, zsákot hordtak, kapáltak és mit tudom én, mit, de a termelés igazgatását, irányítását, azt nem tanulták meg. Nem volt az Őnekik érdekük, és nem is érdeklődtek iránta, éppen a munkához való viszony okából, illetve amilyen viszonya volt a munkaadójához a koldussorsa miatt. Nagyon könnyen érthető ez. Néhány esztendő bizony eltelik, amire ezek úgy összerázódnak, hogy annak a gazdaságnak a termelése megmutatja a nagyüzemi termelés eredményeit, illetve közelíti meg a természeti adottságokkal egyenlő, vagy annak megfelelő színvonalat. És ezeket nemcsak mi tudjuk, ezt nagyon jól tudják az egyéni gazdák is, az ún. középparasztok, különösen a politikusai, oda is állnak az ember elé: Elnök Úr! Nem akarom magát zavarba hozni, de megjegyzem, hogy még nem tudták megmutatni azt a színvonalat, amely érdekessé tenné nekünk a termelőszövetkezetet. Aztán, ha az ember neki mondja azt, amit itt az előbb elmondtam, szüntelenül integet, hogy igazam van, és ha megkérdezi az ember tőle, hogy maga nem érzi a felelősséget, ismeri a gaz278