A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

napunk stb., ez nekem új, hogy így gondolkoznak az ellenforradalom után. Hogy az ellenforradalom előtt így gondolkoztak, én megértem, de hogy utá­na így gondolkozzanak, azt nem értem meg. Fokozottabban rá kellene men­ni arra, hogy ki a pártfunkcionáriusokat, a megyei funkcionáriusokat a töme­gek közé akkor, amikor ők nem fizikai munkát végeznek, odahaza vannak, pi­hennek, foglalkozni, beszélgetni velük. Egyéni agitációval, csoportos beszél­getéssel szerintem nagyobb eredményt tudnánk elérni, mint amilyen most van, mert ennél nagyobbnak kellene lenni. A súlykérdésekkel [sic!] kapcsolatban nagyon helyesnek tartom, hogy ki lesz mondva, hogy tényleg járásonként egyes súlyközségeket [sic!] ki kell alakítani. Ezt már megkezdtük 1946-ban, 1947-ben, és nagyon jó tapasztala­tokat adott. Nekem, akinek feladata, hogy súlyközséget alakítsak, én is tanu­lok nagyon sokat, hogy hogyan kell majd ezt csinálni. Ugyanakkor odaviszem a járás többi községeinek vezetőit, hogy nézzétek meg, ezek már mit értek el, a súlyközség vezetőit elviszem a többi községekbe, és ott őket szólaltatom fel. Csak egyre ügyeljünk itten, hogy nehogy túltámogassuk ezeket a súlyközsé­geket, hogy olyan tápot adjunk alá, hogy ne ő csinálja. Nekünk segíteni kell ezeket, de egyedül nekik kell csinálni. Itt helyesen a határozati javaslatban az van, hogy olyan községeket válasszunk ki, ahol megvan az előfeltétel, ez na­gyon jó. Nekik adjunk segítséget, de nehogy mi kezdjünk el építeni, mert az­tán azt mondják egy év múlva, igen, ott könnyű, jönnek és azok csinálják, más csinálja meg, nem pedig a község. Nekünk a célunk az, hogy ővelük csináltassuk. Hát ebből fogunk mi is tanulni. Viszmegen 9 jártam, Kádár elvtárs, és alá kell huni a Fehér elvtársnak azt a véleményét, hogy ahol a tanácselnök maga is tsz-tag, ennek nagy hatása van, csak akkor persze, ha a tanácselnöknek van becsülete a faluban. Viszmegen a szívem örült, amikor végigmentem a faluban. Tisztaság és rend, kimeszelve a házak is egyformán, és érdemes megnézni, elmegy az ember megnézni a tsz állatállományát, gyönyörűen gondozottak, ottan alapos tervszámokkal min­den előkészítve. Én nem tudom, hogyan, igaz a feleségével együtt, azt mond­ja 260 munkaegységet dolgozott a tsz-nél, s ott, ahol a tanácselnök maga is benne van a tsz-ben, ott nagyobbak az eredmények. Én nem értek egyet egy kérdésben a Tömpe elvtárssal. Abban, amikor felveti, hogy nem lenne jó a választások előtt kivinni [sic!] a tsz-ek szervezését élesen. (Közbeszólás: Ő pont fordítva mondta.) Akkor bocsánat, én nem értettem jól, mert én azt tapasztalom, hogy nemhogy nem jó kivinni, hanem sajnos nem vittük ki. Úgyhogy ki kellett volna vinni. Az én tapasztalatom, Kádár elvtárs, én járok Heves megyében Gyöngyös járásba, s amikor elmondom azt, hogy tulajdon­képpen perspektívában mi fog történni, hogy nézzétek, ez lesz, akarjátok vagy nem akarjátok (derültség), azt nem mondom, hogy lépjetek be a tsz-be, azt mondom, most nagyon helyes volna, ha belépne a középparaszt is. Akkor is, hogyha anyagilag nem volna talán olyan haszna most, akkor is egy olyan be­csületes lépés volna élharcosnak odaállni, a tsz-t építeni, és nemcsak azt néz­ni, hogy a leggyengébb paraszt kezdjen ott küszködni, amikor a jövő a tsz-é. A tapasztalat az, Kádár elvtárs, amikor az ember 5-6 órát ott tartózkodik, a gyűlés után nem akarnak hazaengedni, de az, hogy pártunk politikájával el­lentétes hang merne megnyilvánulni - pedig mindenhol tömve vannak, mert érdekli az embereket-, nem tapasztalható. Egész nyugodtan ki lehet vinni, és 274

Next

/
Thumbnails
Contents