A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

meg lehet mondani bátran, persze be kell mutatni, hogy nézzétek meg, hogy állunk mi, amikor elmagyarázom nekik, hogy egy kiló vaj ára nálunk kilencszer annyi, mint a nemzetközi piacon, vagy hogy egy mázsa búzáért a mi államunk többet ad nektek, mint ahogy a nemzetközi piacon meg lehet venni, 80-90 Ft, itt meg 220 Ft. Ugyanakkor élnünk kell, miből? Megmagyaráztam nekik, hogy ha nem fogunk mozogni, akkor oda fogunk jutni, hogy végül hát nem vagyunk életképesek, elkezdem őket biztatni, hogy kell és mit kell, gyerünk, versenyre fel, mert amit termelünk, csak azt lehet szétosztani. S megértik, legalábbis ellenséges hanggal, vagyis, hogy felállna és megpróbálna ellentmondani, ilyennel nem találkoztam. Úgyhogy az én véleményem az, hogy nekünk bátrabban kell vinni, és jobban ki kell használni a képviselőinket, Kádár elvtárs. (Somogyi elvtárs: Akkor nem lép fel, ha ott vagy, hanem amikor elmegyünk.) Általában úgy van, Somogyi elvtárs, hogy a közvetlen hangot meg kell teremteni, és ezt meg tudom csinálni, mert közülük való vagyok, és egykettőre mindjárt bátrak, s meg merik mondani, nem nézik a váll-lapot. Lehet valaki tábornok, azért, mert én tábornoki ruhában vagyok, azért nézzétek meg, paraszt volt, és most tábornok, most leül hozzátok, régen azért mégsem volt ez. Agitációs céllal teszem, hiszen van civil ruhám is. DARABOS IVÁN elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak! Sajnos, mi nem vagyunk a között a 6 jól dolgozó megye között, amelyeket Fehér elvtárs említett, és éppen ebből a szempontból szeretném felvetni a mi helyzetünket. A párt politikájának a kérdésében nálunk is az a helyzet, és talán nagyon erősen is az, hogy a dolgozó parasztságnak megnőtt a bizalma a párt iránt, egyetért a politikájával, és ez minden téren megmutatkozik. Egyedül a tsz-szervezés kérdése az, ahol sajnos igen nehezen megyünk előre. Nálunk az a helyzet, hogy 265 kisközségünk van, és ezekben az ellenforradalom szétverte az általában egyébként is kisebb termelőszövetkezeteket, az általános nagysága kb. ezeknek a tsz-eknek 150 hold. Amit Nyers elvtárs felvetett, felvetődik bizony úgy is, hogy 8 család van egy tsz-ben, 6 család a másikban. Megpróbáltuk azt, hogy hónapokig küszködtünk egy-egy területen, hogy nem engedtük megalakulni a termelőszövetkezeteket ezért a 6-8 családért, hogy erősebbet, életképesebbet hozzunk létre, azonban a vége az lett, hogy ez a 8 család sem ment be a tsz-be, mert közben olyan erős harc indult meg a faluban, olyan nyomás a parasztok felé, hogy bizony nem bírták, és ezek sem mertek megalakulni. Nem bírtak a szomszédok végett. Fenyegették őket különböző módon. Azért vagyunk mi nehéz helyzetben, és azért nem találjuk meg a módját pontosan a dolgoknak, egyrészt, hogy ezt a nagyon jó viszonyt a parasztságunkkal megtartsuk, érezzük mi azt is, hogy Zalában egypárszor nagyon súlyosan megsértettük a mi pártunk politikáját, és különösen benne él a pártfunkcionáriusokban ez a félelem. Úgyhogy az egész termelőszövetkezeti szervezés munkájához nagyon nehezen álltak hozzá a funkcionáriusok. Mi a megyebizottságon afelé próbáltunk dolgozni, hogy megpróbáljuk minél jobban megmagyarázni a dolgozó parasztoknak, hogy miről van szó. A téziseket, a termelőszövetkezeti párthatározatot, a 3004. sz. rendeletet megbeszéltük az egész megye vonalán, járásokkal is, szakemberekkel, tanáccsal, 275