A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

nem ez a jellemző, hogy megtorpant, és a pártból is kilépett. Nem bírta, nem tudtunk elég segítséget adni neki, és kikerült még a pártból is. Én most azon gondolkozom, hogy hogyan oldjuk meg mostan, hiszen a mi politikánk, amit most csinál a párt a mezőgazdasági viszonylatban, szerintem az egy olyan politika, ami nagyon helyes és nagyon egészséges. Ezt én tapasztalom kint. A kérdés úgy áll, hogy titkáraink még mindig nincsenek rendben, a párt nem úgy dolgozik, ahogy kéne, a párt által hozott határozatok, amik lemennek, nincs, aki levigye. Ez a 3004-es rendelet például, azzal úgy lehet agitálni, olyan adat az ember kezében, hogy még a kulák sem mer rosszul nézni, amikor beszélünk a parasztsággal, mert azonnal kivernék maguk közül. Úgyhogy nagyon jó anyag, csak nincs, aki levigye. Gondolkozom, hogy mit csináljunk? At lehet-e építeni a szocializmust a falun úgy, hogy pártszervezetünk ne legyen elég erős, vezetőképes a falun, vagy nem? Szerintem lehet. Tapasztalatom az, hogy a legjobb tsz-t, Kádár elvtárs, a legjobb tszt-t verték szét szem elől [sic!], mire észrevettük, az ellenség az ellenforradalom alatt, amelyre azt mondtuk, hogy az egyik legjobb az országban, a Micsurin tsz, mert nem volt a pártszervezete olyan, mint amilyennek lennie kellett volna. Volt ott 9 tag, de ott pártélet nem volt. Megnéztem, hogy van-e legalább pártkönyvük vagy valami. Semmi azoknak nincsen. Nem tanulnak, nem képezik magukat ideológiailag, hiába van meg az a néhány párttag, jön az ellenség, tönkretesz ideológiailag, és akkor meginognak. Szóval stabil, hát mondjuk tsz-t sem lehet építeni, ha nem vagyunk elég erősek ott a tsz-ben. Az én véleményem: tsztagot kellene kiválasztani párttitkárnak, mert adva van az a lehetőség, hogy vinné a községi pártmunkát, a szervezést is, és egyben agitálna a tsz-ek felé is, mert ha nem tsz-tagot választunk ki, úgy jár, hogy azt mondják neki, miért nem lép be a tsz-be. Vannak olyan falusi párttitkárok, akik azt mondják, én még nem lépek be. Az igaz, hogyha megnézzük ezt, ez anyagilag úgy áll, hogy jelenleg a tsz-ben még nem olyan a jövedelme neki, és ezért nem lép be. Úgyhogy úgy látom, hogy a tsz-ből kellene kiválasztani, és ugyanakkor gondoskodni kellene arról, hogy kapná meg azt a pártiskolát, azt a bizonyost, ami kell neki, azon a fokon, amit tudni kell neki politikailag, szervezni a pártot, és irányítani a tanácsot, és politikai tényező tudna lenni a faluban. így gondolom én. így kellene szervezni a pártéletet falun. Fel kellene készíteni őket arra, hogy képesek legyenek végezni azt a pártpolitikai munkát, amit kéne, mint titkárnak. A jelenlegi erőviszonyunkkal kapcsolatban, ami nekünk vidéken van, az én véleményem az, nekünk újra el kellene kezdeni azt a módszert, amit csináltunk 1945-46-ban. Kádár elvtárs, akkoriban nem volt olyan ünnepnap, olyan vasárnap, amikor nem lettünk volna tömegek között. Amikor ők nem dolgoztak, pihentek, mindig a tömegek között voltunk. Én amerre megyek, nem mondom, most már a mi megyénkben, Heves megyében a megyei titkár ebben a kérdésben összehívott értekezletet. (Kádár elvtárs közbeszólása: A tisztjeink mennek? Válasz: Igen, 3-400 kijár.) A helyzet az, Kádár elvtárs, hogy valahogyan elszoktak az elvtársak ettől. Én beszéltem velük, megbeszéltük, hogy lemegyek, és elmegyünk népgyűlésre, a járástól egy elvtárssal kimegyek, és aztán nem tudom megtalálni, amikor megtaláltam, kérdezem, hogy miért nem jössz te ki. Arra hivatkozott, hogy nekünk is van családi életünk, ünnep273