A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

Az aktív szövetkezeti agitációt a tavaszi-nyári nagy munkák idején - ha az bizonyos mértékben természetszerűen csökken is - nem szabad abbahagyni. Meg lehet találni a sokféle módját annak, hogy agitátoraink, elsősorban a termelőszövetkezeti parasztok a tavaszi, nyári hónapokban is tárgyaljanak az egyénileg dolgozó parasztokkal, és közülük minél többet nyerjenek meg az ügy számára. Tisztelt Elvtársak! Nem szükséges most itt többet beszélni a termelőszövetkezet kérdéseiről, mert hisz a mezőgazdaság szocialista átszervezésének részletes tervét szeptemberben ide, a Központi Bizottság elé kívánjuk hozni. És ma nem is a szövetkezeti kérdést, hanem a falusi pártmunka helyzetét kell megvitatnunk. De végezetül még egy dologra azért szeretnénk felhívni a figyelmet. Ha tüzetesen megvizsgáljuk a január óta elért fejlesztési eredményeket, kiderül, hogy a közel tizenötezres új belépés túlnyomó része hat megyére: Szabolcs, Hajdú, Szolnok, Békés, Bács és Fejér megyére esik. Ennek egyik fő oka - ha nem fő oka - az lehet, hogy megyebizottságaink ezekben a megyékben jutottak el legtovább a pártmunka új stílusának kialakításában. Megyei és járási pártbizottságaink ezekben a megyékben tudták a pártapparátusban, de a tömegszervezetek és állami szervek vezetői agyába és szívébe leginkább átültetni az a hitet és meggyőződést, hogy a termelőszövetkezetek kialakuló fölényére támaszkodva, az önkéntes meggyőzés eszközeivel is lehet kollektivizálni, sőt ilyen alapon lehet igazán tartós és hovatovább minden bizonnyal gyorsuló eredményeket elérni. Mélységesen meg vagyunk győződve arról, hogyha ezt a hitet a többi megyében is át tudjuk sugározni a mi községi párt-, állami és termelőszövetkezeti vezetőink, valamint aktivistáink fejébe, és ennek alapján sikerül mindenkit mozgásba hozni, akinek csak köze van a szövetkezetesítés ügyéhez: a többi megyében is rövidesen fellendül a szövetkezeti munka! KISS KÁROLY elvtárs: Kérem az elvtársakat, hogy aki a kiküldött anyag és az elmondottak alapján hozzá akar szólni, jelentkezzék. TÖMPE ISTVÁN elvtárs: (A hozzászólás elejét nem lehetett érteni.) A falusi pártszervezetek gyengeségének a fő oka véleményem szerint abban van, hogy a párt agrárpolitikáját nem egyöntetűen és nem világosan fejtettük ki, és ennek következtében nem egyöntetű és nem világos a propaganda és maga a gyakorlat sem. Nem azt a kérdést vetem fel, hogy a tyúk meg a tojás, a pártszervezet anélkül, hogy a konkrét viszonyok között a párt politikájának a fő kérdését ne ismernék [sic!] alaposan és világosan és minden utasítás mellett, határozatokat értek alatta, az előadók ne egy hangon beszéljenek, ne egy nyelven beszéljenek arról, mit hogyan kell csinálni, a pártszervezet zavarba jön. Számtalan példát tudnék erre felsorolni. Azt hiszem, hogy a hangsúly itt van. Hogyha mi a pártnak az agrárpolitikáját érvényre juttatjuk a mezőgazdaság állami szerveiben, a termelést irányító kgyeskedelmi és más szerveknél, valamint a tanácsoknál, akkor egész biztos, hogy meg fognak erősödni a falusi pártszervezetek, és a jelenlegi helyzetben, amikor túl vagyunk a defenzíván, a holtponton, illetve a mélyponton - véleményem szerint a holtponttól még nem nagyon rugaszkodtunk el -, ha ezt sikerül megcsinálni, akkor a falusi pártszervezetek képesek lesznek arra, hogy maguk köré tömörítsék a 258