A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

falunak jelentős tömegeit. A párt agrárpolitikáját többféleképpen értelmezik. Én azt hiszem, hogy a fő veszély ezen a területen továbbra is a szektás veszély, az, hogy a régi rossz módszerek alkalmazása könnyebb, és számtalan helyen ezt alkalmazzák. Azt hiszem, hogy valami kis felfedezés ebben van, mert ma már egyszerűen nem az elszegényítésben mutatkozik meg, hanem abban, hogy mindazokat a lehetőségeket, amelyek a parasztság tömörülési kedvében megnyilatkoznak, nem támogatják, hanem nem egy helyen gátolják. Pontosabban az alacsonyabb formák kérdéséről beszélek. Ugyanakkor az agrárpolitika magyarázatában nem egy helyen tapasztalható ez is, hogy az önkéntesség és a fokozatosság elvét nem egy helyen úgy értelmezik, hogy ez valahogy magától ki fog alakulni, és itt lehetőséget adnak annak a spontaneitásnak, amit az ellenség nagyon élesen használ ki. Itt szeretném felvetni, hogy Fock elvtárs úgy véli, hogy a választásokig nem is nagyon szabadna felvetni ezt a kérdést, mert ha nagyon élesen felvetjük ezt a kérdést a választásokig, akkor a parasztság szembe fog velünk fordulni. Én azt hiszem, hogy ez egy nagyon veszedelmes nézet a mai helyzetben. Az ellenség nagyon erősen dolgozik, kihasználja azokat a hibákat, amelyeket a gyakorlatban az agrárpolitika érvényesítése közben elkövetünk, és ha mi ilyen okok miatt a helyzetet nem kihasználva tompítanánk - másról beszél persze a határozat - a párt ilyen irányú propagandáját, az ellenség ezt jobban kihasználná. Azonkívül kétség merülne fel a paraszti tömegekben a párt szavának az őszintesége felől. Erre nagyon kell vigyázni, mert nekünk egy nagyon nagy erőnk, és a bizalomnak egyik döntő előfeltétele volt, hogy a párt minden időben őszintén megmondta a véleményét, az álláspontját, és tudta tömöríteni a dolgozó tömegeket álláspontja köré. Kétségen kívül a paraszti tömegek is világos szót várnak, nem köntörfalazást a párttól. Én úgy ítélem meg a helyzetet, hogy a mélyponton túl vagyunk, de holtponton vagyunk, az anyagban leírt indokok és adatok is erről szólnak. Innen nekünk el kell rugaszkodnunk, de elrugaszkodni, elvtársak, nem tudunk addig, amíg a párt agrárpolitikájától eltérő nézeteket el nem ítéltük, és ezek ellen éles harcot nem folytatunk. Erről szó van, én azonban a jelen helyzetben szükségesnek tartom sokkal élesebben felvetni, jobban kidomborítani. A másik dolog, amiről beszélni szeretnék az, hogy az előterjesztés és a határozati javaslat a parasztság helyzetét és gondolkodását jól tükrözi vissza. Ténylegesen megállapítható sok mindenből, hogy a parasztság gondolkodásában érik a közös gazdálkodásnak az eszméje, és ennek megvannak a maga anyagi indokai. Számos helyen tapasztalható a párt és a kormány ...

5 kérdésében és az életben, hogy ez a politika egyre több helyen anyagi előnyt biztosít a parasztságnak, a közös munkára szervezkedő parasztságnak. Folyamatban van ez az érlelődés, és objektíve megvan a lehetőség, hogy ezt a folyamatot meggyorsítsuk. Ma persze nagyon sok helyen jellemző az országban az a helyzet, hogy a termelőszövetkezetbe nem lépnek be, azok a számok, amik az anyagban vannak, és amiket Fehér elvtárs mondott, azt mutatják, hogy nagyon kezdetiek a lépések. Ugyanakkor az egész országban az én tapasztalatom szerint a parasztság előti világos, hogy ez a fő út, és azokba az alacsonyabb formákba, társulások, szakcsoportok vagy termelőszövetkezeti csoportba [sic!] hajlandók belépni. Nekem az a véleményem - igaz, hogy a részletes anyag szeptemberben kerül a Központi Bizottság elé -, hiba 259