A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)
leg győzni akarunk, akkor nem lehetünk elnézőek a dogmatikus torzítással szemben sem. Ha az osztályellenséget és az árulókat végképpen el akarjuk szigetelni a tömegektől, akkor le kell küzdenünk azokat a szektás korlátokat is, amelyek maradványai még léteznek és zavarják a párt és a tömegek jó kapcsolatait, gátolják azok fejlődését. Párttagságunk, úgyszintén a dolgozó nép többsége helyesli Központi Bizottságunk 1956. november eleje óta folytatott politikáját. Ez a politika - mint ismeretes - magában foglalta a Nagy Imre-féle árulók elleni harc mellett azt is, hogy Központi Bizottságunk személyekre és valamikori érdemekre való tekintet nélkül kihagyta a párt vezetéséből és távol tartotta a párt életétől Rákosi, Gerő, Kovács István, Hegedűs András, Piros László, Bata István elvtársakat és másokat. Ezek az elvtársak a személyi kultusz, valamint jórészt ebből eredő dogmatikus gondolkodásuk következtében a tömegeket lebecsülő, káros, szektás politikát folytattak, elszakadtak a néptől és súlyos politikai károkat okoztak a pártnak, a szocializmus ügyének, ártottak a magyar nép érdekeinek. A párttagság és a nép bizalmát elvesztették és jelenlétük éppen ezért gátolta volna a párt újjászervezését. A döntés igazságos, helyes és szükségszerű volt. A pártnak azonban nemcsak időlegeen, hanem véglegesen le kell zárnia a volt vezetők ügyét. Mégpedig minden személyi elfogultságtól, gyűlölködéstől és sajnálkozástól egyformán mentesen, kizárólag abból kiindulva, hogy mit kíván a magyar dolgozó nép, a párt, a népköztársaság érdeke, mit kíván az osztályellenséggel vívott harcunk érdeke. Központi Bizottságunk ezekből a meggondolásokból kiindulva, minden körülményt gondosan mérlegelve, foglalkozott a volt vezetők személyi ügyeivel és a következő határozatokat hozta: A Központi Bizottság Rákosi, Gerő, Kovács István, Hegedűs András, Piros László, Bata István és néhány más, náluk kisebb szerepet játszott volt vezető elvtárs ügyével foglalkozott. Ezek az elvtársak az 1956-os év során kikerültek a párt vezetéséből, kikapcsolódtak a párt életéből és eltávoztak az országból, részben saját kérelmükre, részben általuk tudomásul vett párthatározatok alapján. Átigazolásuk az MSZMP tagjai közé megtörtént; kérik, hogy hazatérhessenek és aktívan bekapcsolódhassanak a pártéletbe. A Központi Bizottság véleménye és döntése az egyes személyekre vonatkozóan a következő: 1. Rákosi Mátyás elvtárs hosszú időn keresztül kiemelkedő és hasznos szerepet töltött be a párt és a nép harcában. 1949 elejétől kezdve azonban lépésről lépésre mind mélyebben süllyedt a személyi kultusz mocsarába és irányvonalával, valamint magatartásával mérhetetlenül nagy kárt okozott a párt, a nép, a szocializmus ügyének. Az 1953-ban feltárt hibákkal nem volt képes szakítani és személyi hatalmát féltve fő akadályozója volt a hibák kijavításának. Az ellenforradalmi felkelés tanulságait sem képes már felfogni, és sok jel azt mutatja, hogy elvesztette képességét az élet reális tényei megértésére. Ennek példája, hogy 1957 márciusában egy levélben azt állítja, azért nincs a MSZMP-nek 800 ezer tagja, mert a volt tagok közül 600 ezer azt várja, hogy ő hazatérjen. Minden körülményt egybevetve, különösképpen figyelembe véve, hogy Rákosi elvtársat terheli a fő politikai felelősség az elkövetett súlyos törvénysértésekért, a Központi Bizottság úgy határozott, hogy Rákosi elvtárs ne kapcsolódjon be aktívan a párt életébe. Hazatérése csak zavarná a párt munkáját és az osztályellenségnek adna újabb fegyvert a kezébe. 2. Gerő Ernő elvtársnál hasonlóan fennáll az, hogy hosszú időn át folytatott hasznos tevékenysége később összefonódott súlyos és sokáig makacsul védett hibákkal különösen a gazdaságpolitikában. Felelősségét növeli, hogy bár képzettsége és politikai súlya meg lett volna hozzá, hogy kellő időben fellépjen Rákosi hibái ellen, nem ezt tette, hanem ehelyett egész 1956 júliusáig támogatta azokat. A Központi Bizottság Gerő elvtárssal kapcsolatban úgy döntött, hogy 3-4 évig nem kívánatos hazatérése és a pártéletbe való aktív bekapcsolódása. 3. Kovács István, Bata István, Hegedűs András és Piros László elvtársakra vonatkozóan a Központi Bizottság úgy döntött, hogy ez év második felében térjenek haza.* Kovács István a Horthy-rendszer idején becsülettel helytállt az osztályellenséggel szemben és két évtizeden át odaadással dolgozott a párt ügyéért, 1951-től mégis mindjobban elvtelen politikai vonalra csúszott, támogatta Rákosi káros politikáját és saját súlyos szektás hibáival komoly mértékben bomlasztotta a budapesti pártszervezetekbe tömörült kommunisták sorait. Bata István elvtárs a múltban szintén becsületesen és odaadással vett részt a munkásmozgalomban. A későbbiek során azonban a hadseregben képességeit meghaladó magas funkcióba került, s ott Farkas Mihály káros politikáját folytatta. * Az „és kapcsolódjanak be a párt életébe és tevékenységébe." szövegrészt kihúzták. 235