A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

más egyéb tekintetben jobbnak tartjuk. Azonkívül erősítésnek oda akarjuk vinni Révész [Géza] elvtárséktól Ilku [Pál] elvtársat. Ő pedagógus, művelt ember, de bár katonáról van szó, egy problémánk van, félünk tőle, hogy nem elég harcos, egyébként teljesen bízunk benne. Van még egy problémánk, a Külügyminisztérium. Megmondom elvtársak, nagyon komoly problémánk van a külüggyel. A munkának olyan zökkenői vannak, ami kifele nem nagyon látható, de súlyosan hátráltat, és ott is valahogy úgy vagyunk, hogy ha az ember azt a kérdést teszi fel magának, hogy hát a vezetők a kormányt képviselik, a kormány vonalát, - azt képviselik. De olyan tarkabarka módon, hogy az már kicsit sok. Sík [Endre]

18 elvtársnak van valamiféle elképzelése, Sebesnek

19 is, de az már nagyon nem hasonlít a Síkéhez, a Szarkának

20 egy harmadik. A miniszter elvtárs 7 hónapig nem volt itthon, azután itthon volt, azután beteg volt, azután kollégiumi ülést 4-5 hónapig nem tartottak a minisztériumban. A vélemény nincs összeegyeztetve, a mi véleményünk szerint a minisztérium atomizálódott, szóval ágazatokra bomlott, mindenki dolgozik a maga területén, mert ugye van ott a távol-keleti főosztály, az az egyikhez tartozik, a szocialista országok a másikhoz tartozik [sic!], azután a burzsoá országok, szóval mindenki dolgozgat, a maga gödriben ásogat, nem nagyon törődik vele, hogy mit csinál a másik, és azzal sem nagyon, hogy a kormány vajon tud róla, hogy ők mit csinálnak, vagy nem, vagy tán meg kéne kérdezni, kicsit anarchikus viszonyok vannak. Horváth Imre

21 elvtársnak sokat kell változtatni a munkamódszerén a jövőben. A szándék megvan benne, hogy sikerül-e neki, azt majd megnézzük. Kollégium nem volt, a pártszervezettel nem nagyon jó a viszony, harc folyik kispolgárok, munkáskáderek között, s nem mindig elvi alapon, nem jó a helyzet abban a minisztériumban. Most mi úgy akarunk erősíteni, hogy elhatároztuk, hogy 3 vezető elvtársnak, akik nagy felelősséggel rendelkeznek, Horváth Imre, Sik, Sebes István elvtársak, mert Horváthnál meg Síknél mondhatom, hogy 9-10 hónapig nem voltak itthon, meg beteg, a másik meg már aggastyán ember, de Sebes itthon is volt, egészséges is, és mégsem volt kollégiumi ülés, mégsem dolgoztak rendesen a pártszervezettel, és mégsem volt a KB-val, se a kormánnyal a kontaktus olyan, mint amilyennek lennie kell. Elhatároztuk, hogy a három vezető elvtársat felkérjük, hogy javítson sürgősen a munkáján, és két-három hónap után megnézzük, hogy tudtak-e javítani rajta. Most azt gondoljuk, hogy menjen oda a miniszter első helyettesének Péter János, ez a volt református pap, akinek nagy külügyi tapasztalata van, a KB irányvonalával, a kormány irányvonalával egyetért, mozgalmunkkal rokonszenvező ember, mi teljes mértékben bízunk benne, úgy a tudását, mint a képességét illetően. Az öreg Sík bácsi nem lesz első helyettes, hanem lesz helyettes. Általában őnála meg kell vizsgálni - maga is már régen kéri -, hogy esetleg követségen, egy kicsit csöndesebb helyen működne, nem bír ez az öreg ember már így dolgozni. Ténylegesen bír 4-5 órát dolgozni naponta. Egyébként okos ember, művelt ember, becsületes ember, tapasztalata nagyon kellene nekünk, de úgy, mint első helyettes, minden kiesik már a kezéből. Tegnap javasolta nekem, hogy a magyar parlament csatlakozzon a Szovjet Legfelsőbb Tanácsa [sic!] békefelhívásához, mondom neki, jól van, öreg, de már decemberben egyszer csatlakoztunk, nem vette észre. A művelődésügynél elfelejtettem megemlíteni, hogyjóború [Magda]

22 elvtársnőnél az az óhajuk, hogy ne dolgozzon a minisztériumban. Úgy látszik, 178