A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

van, és mégsem vezeti jól az osztályt. Nincs rendben egészségileg, nincs rendben idegileg. Bár egy nagyon becsületes ember, de úgy látszik, azok közé tartozik, akik nem úszták meg szárazon a dolgokat, amiken keresztülmentek. Nem százszázalékos értékű ember e munkában azon a poszton, mert azt tudni kell, hogy a két munkában óriási különbség van. Miniszterhelyettes és személyügyi osztályvezető, az magasabb poszt, mint a Vizsgálati Nyomozó Főosztály vezetője, de ez a poszt munka tekintetében kétszer akkora fizikai, ideg-megfeszítést kíván. Személyügyi FŐsztályon

9 nem nagyon szükséges - ha csak nem a titkárnőt akarja káderezni -, de a nyomozói főosztályon természetesen talpon kell lenni, ha kell, húsvétkor is, meg karácsonykor is, meg vasárnap is, meg szombaton, és soha nem lehet tudni, hogy egy héten a munkaidő 48 órából vagy 110 órából áll. Ezt a Horváth elvtárs nem tudja végezni. Mi nagyon sajnáljuk egyébként, mert minden más tekintetben a választás helyes volt, de nem lehet így dolgozni. A Személyügyi Főosztályt vezető miniszterhelyettes elvtársat pedig el akarjuk vinni a Belügyminisztériumból. Ennek is van oka: Fekete

10 elvtársat mi rendes embernek tartjuk általában, a KB vonalával egyetért, de a Személyügyi Főosztályon a mi meglátásunk szerint nem vitt konzekvens vonalat abba az irányba, amit a KB tőle megkövetelt. Mi megpróbáltuk megfejteni, hogy miért, hát ez úgy van, hogy 1953 után valamikor került a minisztériumba azzal a pártmegbízatással, hogy ott tisztogatni kell olyan embereket, akik ludasak ezekben arepressziós ügyekben, törvénysértő ügyekben. Hát tisztogatott, de ez a tisztogatás akkor még olyan vegyesen ment abban az időben. Jellemtelen embereket is kidobtak, meg rendes embereket is kidobtak meg be is csuktak, meg mit tudom én, mit csináltak, mert még abbban az időszakban a felelősséget homályban akarták tartani. Hogy pl. a Farkas Vladimír

11 ne kerüljön bajba, ahhoz kell ott [sic!], hogy 1953-ban még ő ott olyan ÁVH-sokat vert, akiknek ő adott parancsot valamit csinálni a kommunista perek során. Hát ilyen cifra dolgok voltak. Fekete elvtárs ebben az időszakban kezdett ott személyzetiskedni, és kitett közben olyan embereket is, akiket kitenni nem volt helyes. Na most, jön ennek a visszahatása. Fekete elvtárs pozíciója egy kicsit gyenge, mert sok ember haragszik rá, közöttük olyanok is, akiknek igazuk van, és olyanok is, akiknek nincs igazuk. De ezek az akkoriban kitett emberek most már más pozíciókban vannak, erősebb pozíciókban, egy részük visszakerült a belügybe, egy részük, azt hiszem, egyszerűen zsarolta Fekete elvtársat, és azért került vissza a belügybe. Mert ott vannak olyan emberek is, akikre 1956 szeptemberében meg augusztusában PB határozat volt, hogy nem dolgozhatnak a belügyben, mert vertek vagy figyeltek vezető pártfunkcionáriusokat, és ez összeférhetetlen. És mégis ott vannak. Nyilván egy kicsit zsarolgatták Feketét, és ő gyenge volt. Most azért is gondoljuk, hogy jöjjön el, mert valahogy Fekete elvtárs úgy van - legalábbis ebben a kérdésben -, hogy általában rendes ember, de mihelyst emlegetjük ezeket a dolgokat, mindjárt elborul az arca és kéri, hogy mentsük fel. Ezt már legalább hatszor mondta, így az a véleményünk, hogy ilyen harci beállítottsággal olyan poszton nem lehet dolgozni, ha egyébként a politikai gondolkodása rendben is van, és emberileg tisztességes is. Mi azt gondoljuk, hogy a Fekete elvtárs pártfunkcionáriusként vagy tanácsfunkcionáriusként hasznosan tud dolgozni, egyébként nem tudunk kifogásolni rajta semmit, de ott a BM-ben rossz a pozíciója. Szorítják, és ő meg enged, de rendbe fog jönni, magára fog majd találni. Ez a véleményünk. 175