A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

A belügyből el kell még helyeznünk Kurimszky

12 elvtársat. Kurimszky elvtárssal valami olyasmi helyzet alakult ki, ami elő szokott fordulni, hogy van egy tiszteletre méltó, nagyon rendes ember, régi-régi munkásmozgalmi [sic!] és vitathatatlanul becsületes ember. Beteszik valamilyen fegyveres meg ilyesmi szervezetbe, ahol hiába, a munka másképpen megy, ott nem lehet rendőr, tűzoltó meg nyomozó, ott más rend van, mint békésebb területen, és nem tud dolgozni. Különben jó ember, vele szívesen beszél mindenki, örülnek, ha szóba áll velük, elbeszélget jobbra-balra stb., de nem vezet úgy, ahogy a BM-ben egy osztályvezetőnek vezetni kell. Mi azt gondoljuk, hogy más poszton, mivel abszolút becsületes és rendes emberről van szó, tud még hasznos munkát végezni, de ennyire kiélezett harci poszton nem tud segíteni. Ez van a belügyben. Van a javaslatok között egy olyan is, amit nem akartam Fekete és Kurimszkyval [sic!] együtt emlegetni. Nekünk olyan határozatunk van, hogy Tömpe

13 elvtárs menjen el a belügyből a Földművelésügyi Minisztériumba, a miniszter első helyettesének. Miért? Először azt meg szeretném mondani, hogy Tömpe elvtárs az eddigi munkája alapján egész nyugodtan eldolgozhatna eddigi poszton a belügyben 6 vagy 8 évig. Semmi ilyesfajta kifogás vele szemben nem merült fel. De ha már így visszatekintve beszélünk, persze nem volt hibátlan az ő munkája sem. Az első hónapokban volt puhaság a Tömpe elvtárs vonalán. Ott Mátyás [László]

14 volt az osztályvezető, zavaros helyzet volt a BM-ben kezdetben, és Tömpe elvtársnál is előfordult ilyen hullámvölgy időnként, hogy egy kis puhaságot árult el. Itt nem arról van szó, hogy konyhakéssel vagdalóddzon örökké, de a munkában feszt [sic!] és mindig vezető legyen. De általában Tömpe elvtárs munkája kielégítő. Na most, ha elvisszük, meg kell mondani mégis, hogy miért. Tömpe elvtárssal mi nemegyszer beszéltünk az 1 'A év alatt, Tömpe elvtárs tudja, hogy már 1956 novemberében, amikor láttam, hogy ilyen rendőri ügyekkel kell foglalkoznia, mondtam neki, hogy véleményem szerint nem ez az ő igazi hivatása, mert én már dolgoztam Tömpe elvtárssal a belügyben, eléggé ismerjük egymást. Én Tömpe elvtársat jó állami adminisztratív vezetőnek tartom, akinek van látóköre, van terve, van elképzelése, van vonala, keresztül tudja vinni. Ezt bebizonyította már alispán korában, később a Belügyminisztériumban, amikor közigazgatási kérdésekkel foglalkozott. Azt hiszem, az ő igazi tudása ebben van, és ami ilyen helyen nem árt, van bizonyos gazdasági képzettsége, ismerete, elképzelése stb. Mi ezt gondoljuk, hogy az FM-ben ő nagyon sokat tudna segíteni abban az esetben, ha nem méregpohárral várják, mert az FMmel nekünk az a problémánk - meg kell mondani -, hogy ott a vezető garnitúrával általában rendben vagyunk, úgy értem, hogy a proletárdiktatúra híve mindenki, ami azután következő kérdés: hogy pl. a termelőszövetkezet kicsit mozduljon előre, úgy, hogy ugyanakkor ne kerüljünk hadiállapotba az egyéni paraszttal sem, vagy hogy a gépállomások ügyét hogyan csináljuk stb., ezekben azután ott már a vezető 6-8 ember között [sic!] homlokegyenest ellenkező nézetek is fellelhetők. Érvényesül bizony nála paraszti stílus is, amire én 12 éves koromtól emlékszem, amikor egy kukoricás mellett kezet fogtam egy fiatalemberrel, aki azt mondta „szerbusz, komám", és azután a kukoricásban a hátam mögé került, és egy bunkóval úgy fejbe vágott, hogy alig maradtam életben. Nem mindig egyenest mennek, néha indirekt. Ez parasz176