A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

való átmenetet, az anyagellátást, az év végi anyagkészlet oldaláról. Vannak természetesen e téren hibák, hiányosságok, mulasztások is, de mielőtt ezekre rátérnénk, rögzíteni kellett a jellemzőt, hogy alapvető kérdésekben ne legyen bizonytalankodás. A MEZŐGAZDASÁGRÓL Minden várakozásunkat felülmúlta az, ahogy a parasztság a mezőgazdaság minden szektorában reagált a párt és kormány jól átgondolt helyes intézkedéseire, kapkodásmentes, megfontolt magatartására. A begyűjtés eltörlése, a termelési kötöttségek megszüntetése, a földhasználat rendezése, a termelőszövetkezetek védelme, a helyes árpolitika, a felvásárlásnál tanúsított higgadtság stb. nemcsak a parasztság felé tett engedmények, melyek proletárdiktatúránk alapját, a munkás-paraszt szövetséget erősítik, hanem népgazdaságunk fejlődése szempontjából is helyes intézkedéseknek bizonyultak. Megnőtt a parasztság termelési kedve és ennek az egész ország látja hasznát. Megnőtt értékesítési kedve és így lehetővé vált az egyébként igen pesszimista felvásárlási tervünk jelentős felemelése. Sokan úgy teszik fel a kérdést: „no de mi lesz a termelőszövetkezeti mozgalommal?" Nekünk erre világosan és egyértelműen kell válaszolni: Meg vagyunk győződve arról, hogy a nagyüzemi termelés a mezőgazdaságban ugyanúgy, mint az iparban, jövedelmezőbb, termelékenyebb munkát biztosít. Éppen ezért mi határozottan a termelőszövetkezetek mellett vagyunk és amilyen mértékben gépekkel, műtrágyával, gazdasági épületekkel, szakemberekkel el tudjuk látni, olyan mértékben fog erősödni a termelőszövetkezeti szektor. Az erősödésnek az is feltétele, hogy a meglévő termelőszövetkezetekben stabil, jó vezetés legyen. Ma még az a helyzet, hogy azokat az elnököket, akik rendet, fegyelmet tartanak, gondoskodnak arról, hogy a termelőszövetkezet eleget tegyen az állam felé kötelezettségeinek és emellett a jövőre is gondolnak és a jövedelem egy részét beruházásba fektetik, a szövetkezetek demagóg elemei egyre-másra leváltják. Pártszervezeteinknek határozottan szembe kell szállni az ilyen jelenségekkel. A növénytermelés hozama már ma is nagyobb a termelőszövetkezetekben, mint az egyéni gazdaságokban. Egyéni parasztságunk meg fog győződni arról, hogy saját érdekét szolgálja, ha a közös gazdálkodás útjára lép. Ebben a felismerésben természetesen segíteni, bátorítani kell a parasztságot. Nem árt erre sem felhívni pártszervezeteink figyelmét, mert az önkéntességet helytelenül, sok helyen úgy értelmezik, hogy még ott sem igyekeznek a termelőszövetkezetek számbeli erősítésére, ahol erre a lehetőség adva van. Látnia kell parasztságunknak, hogy mi erre az útra nem akarjuk fenyegetéssel, zaklatással, adminisztratív eszközökkel kényszeríteni, mert ez a módszer káros az ország egésze szempontjából. A szövetkezés erőteljesebb térhódítása és uralkodóvá válása csak az önkéntesség, fokozatosság elvének szigorú betartása útján valósulhat meg és céltudatos, megfontolt intézkedések mellett meg is fog valósulni. GAZDASÁGI HELYZETÜNK NEM KÖNNYŰ Vannak, nem is kevesen, akik gazdasági helyzetünket csak abból próbálják vagy kívánják megítélni, hogy terveinket minden vonatkozásban túlteljesítjük. Ezek az emberek úgy látják, hogy gazdasági helyzetünk jó és egyre-másra javaslatokkal, kívánságokkal, követelésekkel hozakodnak elő. Ismét mások tudatában vannak annak, hogy terveink túlteljesítése még nem minden, és ezért az elmúlt év III. negyedévéhez hasonlítanak, úgy vélik, ha azt a színvonalat elértük, akkor már minden rendben van és ha most nem is rögtön, de néhány hónap múlva már újra lehet intézkedéseket tenni a fogyasztás és reálbér növelésére. A Központi Bizottság hívja fel a figyelmet arra, hogy gazdasági helyzetünk korántsem olyan kedvező, mint ahogy azt ez évi terveink túlteljesítésének számaiból következtetik. Egy dolog, hogy az éves tervszámainkhoz képest jók az eredmények és más dolog, hogy milyen valójában gazdasági helyzetünk. Ez mindjárt világosabbá válik, ha a külkereskedelem számadatairól nem feledkezűnk meg. Az elmúlt 9 hónap külkereskedelmi forgalma több mint 2 milliárd devizaforinttal passzív volt. Szeptemberben is még 21%-kal többet hoztunk be és 31%-kal kevesebbet vittünk ki, mint az elmúlt év szeptemberében. Csak azért lehet ebben az évben ezt tenni, mert a baráti országoktól hosszú lejáratú hitelt kaptunk. Ilyen külkereskedelmi forgalom hoszszabb ideig nem tartható. 110