A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

FEGYELMEZETT MUNKÁT, HATÁROZOTTABB VEZETÉST, TÖBB KEZDEMÉNYEZÉST Úgy gondolom, hogy az eddig elmondottak elegendőek a jelenlegi gazdasági helyzet alapvető kérdéseinek megértéséhez. Szeretném a Központi Bizottság figyelmét inkább a hiányosságokra fordítani, mert ezek kijavításával tudjuk tartalékainkat feltárni és elérni, hogy minél előbb saját lábunkon álljunk gazdaságilag, azaz ne kelljen külföldi kölcsönöket kérni, adósságainkat tovább növelni és sor kerülhessen néhány év múlva az életszínvonal további emelése mellett, adósságaink visszafizetésére. Mindenekelőtt az állami fegyelemről kell szólnom. Igen sok példát lehetne felsorolni az itt tapasztalható káros jelenségekre. Ezek közül csak néhányat említek meg. Az év elején a béremelés, kapacitáskihasználatlanság, természetbeni juttatás figyelembevételével ártámogatást kaptak a üzemek. Közben a termelés a tervezettnél jobban emelkedett elsősorban azért, mert több energiát és anyagot tudtunk adni az üzemeknek. A bérezésben, természetbenijuttatásban a rendteremtés eredményeket hozott és így kitűnt, hogy az üzemek jogtalanul jutnak ártámogatáshoz. Ezt világosan meg kell mondanunk a dolgozóknak. Helyeseljük a nyereségrészesedés rendszerét, de csak az a nyereség illeti meg az üzemek dolgozóit, melyért ott az üzemben megdolgoztak. Ahelyett, hogy a kialakult körülményeket az illetékes minisztériumok feltárták és jelentették, valamint a dolgozóknak megmagyarázták volna, igyekeztek olyan közhangulatot teremteni, hogy az indokolatlan nyereség viszszavétele lehetetlen legyen. Ahogy ilyenkor lenni szokott, a dolgozókra hivatkoztak, akik „már tudják, mennyi nyereségrészesedés jár nekik". Ezt a problémát most már elintézzük és azonnali hatállyal kb. 500 milió forint ártámogatást visszaveszünk és nem kétséges, hogy az év végi mérlegek alapos felülvizsgálatánál további 2-300 millió forintot kell a Pénzügyminisztériumnak majd elvenni ajuttatott támogatásból. Az év végi mérleg felülvizsgálatánál kell visszavenni az üzemek egy részétől azokat a milliókat is, amelyeket a burkolt áremeléssel maguknak jogtalanul szereztek. Meg kell mondani, hogy a jogos levonások után kifezetendő 6-800 millió forint sem kis összeg gazdasági helyzetünkhöz képest. Fel kell vetni a kérdést. Miért kell ennek így lenni? Miért kell úgy dolgozni, hogy saját gazdasági vezetőink kapitalista módszereivel szembeni védekezés és harc kösse le pénzügyi szerveink erejét? Az a kérdés is felvetődik, hogyan tesznek eleget üzemi pártszervezeteink annak a feladatuknak, hogy megakadályozzák a helyi, üzemi érdek érvényesítését a népgazdaság egészének rovására. Úgy gondolom, egyáltalán nem törvényszerű, hogy ilyen állapotok legyenek. Hathatós intézkedéseket kell tenni mind a pártszervezeteink, mind a gazdasági vezetőink felé a helyzet gyökeres megváltoztatására. Igen súlyos lazaságok vannak az anyaggazdálkodás területén. Különösen az első negyedévben voltjellemző, de még most is előfordul, hogy a központi elosztás hatáskörébe tartozó anyagokat a gyártó minisztérium vagy iparág eloszt, csereberél a népgazdaság érdekeinek teljes semmibevételével. Például: az Országos Tervhivatal jelentése szerint a tervtúlteljesítésből várható 96 ezer tonna hengereltacélból a kohászat jelentős mennyiséget elosztott, sőt a már megvalósult túlteljesítés egy részével elszámolni sem tudott. A központi irányítás nem kielégítő színvonalára mutat, hogy a gépiparban a felesleges létszámok leépítéséhez csak igen késedelmesen fogtak hozzá és így az a veszély áll fenn, hogy télen kell ismét elbocsátásokat eszközölni. A létszámgazdálkodás területén olyan jelenségek is vannak, hogy az átlagbér betartását nem a helyes normák kialakításával, az indokolatlanul magas alapbérek rendezésével, hanem alacsonyabb bérű dolgozók felesleges felvételével igyekeznek elérni. Különösen a könnyűiparban tapasztalható, hogy egyes vállalatok nem azt gyártják, amire leginkább szükség van, hanem azt, amin a legtöbb a nyereségük. Ezért a helyzetért természetesen felelős a Belkereskedelmi Minisztérium is, mert átvesz olyan árukat is, melyekből jelentős készlete van. Helyes, ha a Közponü Bizottság felhívja ezekre a jelenségekre az illetékes gazdasági szervekben dolgozó vezető elvtársak, valamint a pártszervezetek figyelmét, annak ellenére, hogy az utóbbi időben van már javulás és történt néhány helyes intézkedés. Abból kell kiindulnunk, hogy nem tudunk hatásosan fellépni a dolgozók felé a fegyelmezett, rendes munka érdekében, ha az igazgatók, minisztériumi vezetők nem az állami fegyelemnek megfelelően dolgoznak. A Központi Bizottságnak foglalkozni kell a közeljövőben azzal a kapitalizálódási folyamattal, a kapitalista erkölcs feléledésével és hatásával, mely az ellenforradalom óta gazda111