A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

Külkereskedelmünk az állami költségvetésből jelentős támogatást élvez és 1957-ben az export összegéhez viszonyítva az árkiegyenlítés, nagyrészt az önköltség növekedése következtében, tovább emelkedett. Az átlagos árkiegyenlítés emelkedésének másik legfőbb oka, különösen a gépexport vonatkozásában, hogy néhány bevezetett és régóta nagy sorozatokban gyártott exportcikk egyre kevésbé felel meg a korszerű követelményeknek, ezért ezek ma már egyáltalán nem, vagy csak jelentős árengedményekkel adhatók el. Feltétlenül szükséges exportcikkeink korszerűségének fokozása, az export összetételének a gazdaságosság irányába történő megváltoztatása. Az ellenforradalom gazdasági következményei által súlyosan veszélyeztetett népgazdasági egyensúlyt sikerült helyreállítani és fenntartani. Bár az árszínvonal bizonyos emelkedése nem volt elkerülhető, a forradalmi munkás-paraszt kormány intézkedései következtében az áremelkedést lényegesen meghaladó mértékben nőttek a lakosság pénzjövedelmei, így az életszínvonal - a külföldi kölcsönök segítségével - lényegesen magasabb, mint az ellenforradalom előtt. A terv eddigi teljesítését elemezve, megvan az alap annak feltételezésére, hogy a legtöbb területen az éves terv jelentős túlteljesítésével lehet számolni , azonban szükséges, hogy az első háromnegyedév tervteljesítésével kapcsolatban néhány fontosabb problémára és következtetésre felhívjam a Központi Bizottság Figyelmét. TERVEZÉSÜNKRŐL Helyesnek bizonyult a tervezésben azt a módszert követni, hogy a realitásra törekedjünk, adjunk nagyobb lehetőséget az alulról jövő kezdeményezéseknek, ne tervezzük be minden tényező egyidejű legjobb alakulását, mert egyikének-másikának elmaradása igen komoly zavarokat okozhat népgazdaságunkban. Erre az egyébként negatív tapasztalatra éveken keresztül számtalan példa volt. Mi ebben az évben meg voltunk győződve arról, hogy a tervben van még tartalék. A túlteljesítés tehát nem meglepetés számunkra, csak mértéke nagyobb a vártnál. Rögtön hozzá kell tennem, a túlteljesítés lényegében abból adódik az ipar területén, hogy a konszolidáció a vártnál gyorsabban következett be és nem abból, hogy a termelési, gazdasági mutatóink a vártnál magasabb színvonalat értek el. Ezt mutatja, hogy az első 3 negyedév 4 milliárd forintos túlteljesítése mellett a minisztériumi iparban a termelés nívója szeptemberben még mindig 6%-kal alacsonyabb, mint a múlt év szeptemberében, a termelékenység ugyancsak 6%-kal alacsonyabb. A tervezés említett módszerével sikerült a minisztériumokat és iparvállalataikat arra szorítanunk, hogy gyártmányösszetételüket javítsák és gazdaságosabban termeljenek, mert általában csak ilyen feltétellel lehetett termelésüket a tervezett fölé emelni. Természetesen nem akarom az elmondottakkal a tudatos laza tervezést dicsérni. A laza tervezés hibái közismertek és a népgazdaság fejlesztése szempontjából hátrányosak. Ez elsősorban abban mutatkozik meg, hogy az 1957. évi tervünk túlteljesítéséből sokan azt a téves következtetést vonják le, hogy a gazdasági életben nincsenek jelentősebb nehézségek. Mivel elhomályosult előttük a népgazdaság valóságos helyzete, nem fokozzák kellően erőfeszítéseiket a gazdaságosság növelésére, a terv minőségi mutatóinak túlteljesítésére. A jövőre vonatkozóan le kell vonni a konzekvenciákat abból, hogy néhány vonatkozásban a helyzetet a tervezéskor rosszul, pesszimisztikusan mértük fel. Meggyőződésem azonban, hogy a tudatosan túlfeszített tervek nemcsak zavarokat, hanem igen komoly károkat okoznak. Mindezekből következik: olyan tervet kell készíteni, olyan célokat kell kitűzni, melyek a népgazdaság valóságos helyzetéből kiindulva, lehetőségeinket reálisan felmérve, fokozott erőfeszítésekre ösztönöznek. Sokan vitatják, különösen a minisztériumi ipar tervtúlteljesítésével kapcsolatban, hogy helyes volt-e és helyes-e a továbbiakban a tervtúlteljesítés engedélyezése. Erre világos választ kell adni, mert a kérdés állandó felvetése bizonytalanságot árul el és bizonytalanságot terjeszt. A túlteljesítés általában helyes volt ott, ahol kézben tudtuk tartani, hogy mikor, milyen gyártmányokban - árucikkekben - történjék ez. Azt, hogy ez alapjában sikerült, bizonyítja, hogy a termelési terv kb. 5%-os túlteljesítése mellett az exporttervet 17%-kal túlteljesítettük a 3 negyedév alatt. Ugyanezt bizonyítja az a tény is, hogy a belkereskedelem raktárkészlete a terv szerint megemelkedett fogyasztásnövekedés mellett, a terv szerinti 12,8 milliárddal szemben már meghaladta a 15 milliárd forintot. Azt is elértük-néhány terület, például pamutipar, kohászat kivételével -, hogy a túlteljesítés ne veszélyeztesse a jövő évre 109