Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. B kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei (folyt.) 9 - 43. 1945. augusztus 8 31
43. 1945. augusztus 8. 2. A volt Országos Szociális Felügyelőség szervezetével természetszerűleg beleolvad a Népjóléti Minisztériumba, amelynek keretében külön szociális igazgatási osztály szerveztetett és itt nyertek beosztást a szociális felügyelők (jövőben főfelügyelők), mint a szociális felügyelői kerületek vezetői (az ország területén a közegészségügyi felügyelői kerületekhez hasonlóan I-VI. szociális felügyelői kerület szerveztetett). A szociális szakigazgatási ágazat kiépítésénél figyelembe vettem az államháztartás pénzügyi helyzetét és ennek megvalósítása semmi új terhet nem jelent, sőt az országhatárok új megvonása által előállott tisztviselő-csökkentést is figyelembe véve nem haladja túl az ún. ONCSA-költségvetés 30 %-al csökkentett régi kereteit. Ezt elsősorban a nagyobb fizetési osztályok szűkítésével kívánom elérni (pl. 16, a VI. fiz. osztályba sorozott állás csökkentésével). Alkalmazkodik a rendelet a tisztviselői rangbeosztást illetőleg a többi állami szakigzagatási ágazathoz (pl. közegészségügyi, gazdasági felügyelői szolgálat), amikor a szociális felügyelőt a VII-VIIL, a főfelügyelőt pedig az V-VI. fizetési osztályokba sorolta. A 480/1944. ME sz. rendeletben megjelölt szociális „szakelőadó"-i megnevezést mellőztem, mert az előadó elnevezés nem hivatali állást jelent, hanem szolgálati beosztást. Helyesebbnek látszott a „titkár" megnevezés használata, amely a beosztás - vármegye, város, járás, község - szerint változik. Külön súlyt helyezek arra, hogy a szakszolgálat keretében való alkalmazásnál (4. §) az iskolai képesítés kifejezetten nem előfeltétel, s csak az egyéb általános képesítési kellékek kívántatnak meg. Ugyanis a szociális szakigazgatás s különösen egy tisztán demokratikus felépítésű államszervezetben - az a különleges terület, ahol nem a szorosan vett iskolai képesítése, hanem valóban a rátermettség szerepelhet döntő tényezőként. Szociális érzést - az e téren való igazgatás igazi és döntő alaptényezőjét - nem lehet tanulás útján elsajátítani. Természetesen ez nem jelentheti azt - és a demokrácia eszméjének kicsúfolását jelentené - ha ezzel az iskolai képesítést mellőző kitétellel azt akarnám biztosítani, hogy a szociális igazgatásban csak iskolázatlan, tanulatlan egyének nyerjenek alkalmazást. A képzett (tehát főiskolai és középiskolai végzettséggel rendelkező) tisztviselők nem kerülhetnek hátrányos helyzetbe, mert a 3. § (2) bekezdésében biztosítani kívánja a rendelet számukra azt az előlépési lehetőséget, amelyet a 2500/1945. ME sz. rendelet 2. §-a 60 előír. Az iskolai képesítés korlátozatlanságát az a gyakorlati tapasztalat is megkívánja, hogy a nép- és családvédelmi munka törvényhatósági végrehajtása keretében igen gyakran olyan megbízott előadók látták el legnagyobb érzékkel és meglátással a szociális segítés körültekintő feladatát, akik az előírt képesítéssel nem rendelkeztek (segédhivatali, számvevőségi alkalmazottak stb.) akiknek szakelőadói kinevezését a szigorúan előírt képesítési rendelet meggátolta. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy az iskolai képesítés általános mellőzése nem a tanulatlanság korlátnélküli érvényesülését kívánja elősegíteni. Éppen ezért külön követelményként állítja fel a rendelet a szociális szakképzettség megszerzését. Ezt a rendelet hatálybalépése után külön kívánom szabályozni a gyakorlati követelményeknek megfelelően, azonban előre is jelzem, hogy függetlenítve a 4150/1942. ME sz. 60 A közalkalmazottak illetményeinek és nyugellátásának rendezéséről szóló 2500/1945. ME sz. rendelet (MK 1945. június 17.) 2. §-a határozta meg a közalkalmazottak egyes kategóriáira nézve a kezdő fizetési osztályt s azt, hogy mely fizetési osztályba juthattak el pályájuk során. 55
