Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. B kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei (folyt.) 9 - 62. 1945. október 24 423

62. 1945. október 24. zatban lehetne részletezni az új szabályozásnak a nemzetiségekre nézve különösen kedvező rendelkezéseit. A rendelettervezet 1. §-a szerint legalább 10 nemzetiségi tanuló szülőjének kérésére már le kell folytatni a titkos szavazást annak eldöntésére, hogy az iskolában milyen nyelven folyjék a tanítás. A 10 nemzetiségi tanuló szülője esetleg csak 2-3 szülő, mert egy szülőnek 3-4 gyermeke is járhat ugyanabba az iskolába. Ezen a téren tehát a legmesszebbmenő méltányosság érvényesül a nemzetiségekkel szemben. Inkább az a veszély fenyeget, hogy agitáció hatására esetleg sokat is zaklatják a tanügyi hatóságokat ilyen szavazásokkal. Helyesebbnek látszik azonban inkább ennek a veszélynek kitenni a magyar hatóságokat, mint a szavazásra irányuló kérés tekintetében nagyobb számú kérelmezőt megkívánni. A szülők titkos szavazással abban a tekintetben döntenek, hogy anyanyelven folyó tanítást kívánnak-e, vagy csupán tantárgyként tanítsák az anyanyelvet. Bizonyára lesz olyan nemzetiségi szülő is, aki egyiket sem kívánja, hanem csupán magyar nyelven folyó tanítást kíván. Ezek számára a szavazólapon nyújtunk lehetőséget kívánságuk kifejezésre juttatására. A kormányrendeletben fogalmazási tekintetben is jobb, ha csupán e két nemzetiségi oktatási rendszert említik meg. Az 1. § foglalja magában azt a rendelkezést is, hogy a népiskolák megnyitását engedélyezni kell abban az esetben, ha legalább 20 egy nemzetiséghez tartozó tanuló jelentkezik. Ez a létszám rendkívül alacsony, mert 20 tanuló esetében csupán osztatlan népiskoláról lehet szó, ahol egy osztályba legfeljebb két-három, esetleg csupán egy vagy két gyermek fog járni. A 2. § a gimnáziumra, a polgári iskolára és az általános iskolára vonatkozóan rendelkezik. Ezekben az iskolafajokban osztatlan iskola nincs, tehát osztályonként kellett megkívánni azt a feltételt, hogy legalább tíz tanuló szülője kérje a szavazás elrendelését. A 2. § (2) bekezdése még ezen is túlmenő engedményeket tesz, amennyiben lehetővé teszi a nemzetiségi tanítási nyelvű gimnázium, polgári iskola vagy általános iskola megnyitását abban az esetben, ha azt a nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárok, ilyen állampolgároknak a belügyminiszter által jóváhagyott alapszabályokkal működő kulturális egyesületei kérik, és az iskola benépesítésére remény van. Osztályonként legalább húsz tanuló kell ahhoz, hogy ilyen iskolát létesíteni lehessen. Ez az osztálylétszám is sokkal alacsonyabb, mint a magyarországi hasonló fajú iskolák osztálylétszáma, ami 40 fölött van. A 3. § rendelkezése ugyancsak különösen méltányos. A magyar nyelv tanítására ugyanis csak annyi óraszámot kíván meg, mint ahány órában a nemzetiségi nyelvet tanítják a magyar tanítási nyelvű nemzetiségi iskolában. Felmerülhet az az aggály, hogy a nemzetiségi iskolákat a magyar állam nem támogatja olyan mértékben, mint a magyar tanítási nyelvű iskolákat. Ez ugyan a múltban sem fordult elő, de megnyugtatásképpen a rendelettervezet 4. §-ában erre vonatkozólag is van rendelkezés. Az 5. §-ban felvett rendelkezések ugyanolyan tartalmú szabályok, mint amelyek a magyar tanítási nyelvű iskolákra vonatkozólag érvényben vannak. Vitára adhatna okot az, hogy a nemzetiségi tanítási nyelvű iskolák milyen nyelvű nyomtatványokat használhatnak és milyen legyen az iskola elnevezése és pecsétjének szövege. A rendelet itt is a legmesszebbmenő a méltányosság terén. Még abban a te463