Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
Bevezető 9 - Az Ideiglenes Nemzeti Kormány teljesítménye 59
Tagja volt a fegyverszünetet Moszkvában 1945. január 20-án aláíró küldöttségnek. 1946. március 2-ig a Honvéd Vezérkar főnöke volt. 1949-ben koholt vádak alapján letartóztatták, s 1950-ben életfogytiglani fogházra ítélték. 1956. októberében kiszabadult. 1990-ben ítéletét semmissé nyilvánították. 6 Miklós Béla, dalnoki (1890-1948) a Ludovika Akadémia elvégzése után 1910-ben avatták hadnaggyá. Frontszolgálat után a forradalmak idején a budapesti városparancsnokságon nyert beosztást. 1921-től 1929-ig, rövid megszakítással a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott. 1929-től 1933-ig a kormányzó kabinetirodáján szolgált, majd 1933-tól 1936-ig berlini katonai attasé volt. 1938-ban a 2. lovasdandár, 1941-ben pedig az 1. gyorsdandár parancsnoka lett. 1941-ben részt vett a Jugoszlávia, majd a Szovjetunió elleni hadjáratban. 1942ben a kolozsvári IX. hadtest parancsnoka lett. 1942. november 11-től a kormányzó főhadsegédje, a katonai iroda vezetője. A kormányzó 1943. augusztus l-jén kinevezte vezérezredessé, 1944. augusztus l-jén pedig az 1. magyar hadsereg parancsnokává. 1944. október 16-án átállt a szovjet oldalra. Moszkvában részt vett a kormányalakítási előkészítő tárgyalásokon. Visszatérve, 1944 decemberében tagja lett az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek s az Ideiglenes Nemzeti Kormány elnökévé választották. 1945. január 26-tól december 7-ig tagja volt a Nemzeti Főtanácsnak. 1945 novemberében a nemzet érdekében kifejtett tevékenységéért bekerült a Nemzetgyűlésbe. 1947 augusztusában a Magyar Függetlenségi Párt tagjaként, annak intézőbizottságába is beválasztották. 1947 augusztusában országgyűlési képviselővé választották, de mandátumát 1947 novemberében megsemmisítették. Ez után visszavonult a közszerepléstől. ' Faragho Gábor (1890-1953) a Ludovika Akadémia elvégzése után 1910-ben avatták hadnaggyá. 1920-tól vezérkari tiszt volt különböző egységeknél, 1938-ban a Honvédelmi Minisztériumba került, majd a Vezérkari Főnökség hírszerző osztályára helyezték. 1940. július l-jétől 1941. június 23-ig Moszkvában volt katonai attasé, már tábornoki rangban. Ezt követően a Honvédelmi Minisztérium elnökségének vezetője, majd 1942-ben a csendőrség felügyelője volt. 0 lett, vezérezredesi rangban, a Horthy által 1944. szeptember 28-án Moszkvába küldött fegyverszüneti delegáció vezetője. Visszatérve Debrecenbe, beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, majd az Ideiglenes Nemzeti Kormány közellátási minisztere lett. 1945. június 21-én kilépett a kormányból, július 5-én nyugdíjazták. Ez után visszavonult a közélettől. Szent-Iványi Domokos (1898-1980) diplomata, az ifjú Horthy Miklós által létrehozott kiugrási iroda helyettes vezetője volt. A fegyverszüneti delegáció tagja lett. 1947-ben koholt vádak alapján elítélték. 1956-ban kiszabadult, majd külföldre távozott. Teleki Géza (1911-1983) Teleki Pál fia. Geológus. 1940-től 1944-ig a kolozsvári egyetem tanára. 1944. szeptember 28-án a fegyverszüneti küldöttség tagjaként Moszkvába ment. Debrecenbe visszatérve beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe s az Ideiglenes Nemzeti Kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere lett. 1945-ben rövid ideig a Polgári Demokrata Párt elnöke volt. Később, 1948-ig a Műegyetem Közgazdasági Karán volt tanár. 1949-től az Egyesült Államokban élt, docensként majd egyetemi tanárként tanított. 8 Molotov, Vjacseszlav Mihajlovics Szkrjabin (1890-1986) szovjet politikus, 1930-tól 1941-ig a Népbiztosok Tanácsának elnöke, 1939-től 1949-ig, majd 1953-tól 1956-ig szovjet külügyi népbiztos, illetve külügyminiszter volt. ' Gerő Ernő (1898-1980) 1918 őszétől volt tagja a Kommunisták Magyarországi Pártjának. 1920-ban emigrációba kényszerült. A Kommunista Internacionálé megbízásából több országban tevékenykedett. Részt vett a spanyol polgárháborúban. 1939-től a magyar párt ügyeivel foglalkozott, a háború alatt a hadifogolytáborokban szervezte a propagandát. 1944 novemberétől a szovjet hadsereg által elfoglalt magyar területeken végzett szervező munkát. 1944 decemberében beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, majd ettől kezdve 1956ig mindig tagja volt a törvényhozó testületnek. Elsősorban pártvonalon dolgozott. 1945. május 11-én kereskedelem- és közlekedésügyi, majd november I5-től 1949. február 18-ig közlekedésügyi miniszter, s emellett 1948. december 10-től néhány hónapon át pénzügyminiszter is volt. 1949. június 11-től a Népgazdasági Tanács elnökeként, s 1950-től a kormány elnökének helyetteseként dolgozott. 1953. július 4-étől Nagy Imre kormányában a Minisztertanács elnökének első helyettese s 1954. július 6-ig egyben belügyminiszter volt. 1956. július 18-án a Magyar Dolgozók Pártjának a főtitkára lett. 1956. október 25-én a Szovjetunióba távozott. 1960ban tért vissza Magyarországra. 1962-ben kizárták a Magyar Szocialista Munkáspártból. Nagy Imre (1896-1958) 1916-ban orosz hadifogságba került s 1920-ban tagja lett a bolsevik pártnak. 1921ben visszatért Magyarországra s részt vett a szociáldemokrata, majd a kommunista mozgalomban. 1930-ban a Szovjetunióba küldték s már csak 1944 novemberében tért ismét haza. Elsősorban agrárpolitikai kérdésekkel foglalkozott s részt vett a moszkvai rádió magyar nyelvű adásának szerkesztésében. 1944 novemberében hazatérve részt vett a magyarországi kommunista párt vezetésében. 1944 decemberében beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, földművelésügyi miniszter lett. 1945. november 15-től 1946. március 20-ig belügyminiszter volt. 1947-től 1949-ig az Országgyűlés elnökének tisztét töltötte be. 1950. december 12-től élelmezési, majd 1952. január 5-től begyűjtési miniszter, 1952. november 14-étől miniszterelnök-helyettes. 1953- június 4-től 1955. április 18-ig a minisztertanács elnöke volt, 1955. december 3-án kizárták a Magyar Dolgozók Pártjából. 70
